A szerző ny. r. altábornagy, a Rendőrség Tudományos,Technológiai és Innovációs Tanács elnöke

Az ötlet népszerűsége nem vitatható. Az ország egyes régióiban a közbiztonság már hosszabb ideje elfogadhatatlan, és az itt lakók szinte bármit elhisznek, amihez a rend és nyugalom ígérete kapcsolódik. A polgárőrség közmegbecsülést élvező szervezet, tagjai a rend iránt elkötelezett, áldozatkész emberek. A polgárőrség két évtized alatt a közbiztonság védelmének nélkülözhetetlen résztvevője lett. Éppen ezért a testület jövőjére vonatkozó elképzelések lényegesen befolyásolják a lakosság biztonságérzetét. A szolgálatkész önkéntesek megbecsüléséhez az is hozzátartozik, hogy kellő megfontoltsággal szóljunk róluk. Kivált, amikor a politikai klíma nem a közbiztonság védelmének fejlesztését szolgáló jogállami elveken és jogalkalmazói tapasztalatokon alapuló tervezésnek, hanem a médiában jól eladható kósza ötleteknek kedvez.

Egyetértek azzal, hogy az önkéntesek tevékenységét jogi eszközökkel is hatékonyabbá kell tenni, de ez Túrós András által javasolt módon nem lehetséges. Polgárőrök ugyanis semmiféle hatósági jogkört nem kaphatnak, tehát kényszerítő eszközöket sem alkalmazhatnak, mivel az egyesülési törvény (1989. évi III. tv.) ezt kizárja, a Polgárőrség pedig egyesületként működik.

A polgárőrségről szóló 2006. évi LII. tv. a polgárőrséget az egyesülési jog alapján létrejött szervezetként nevesíti, s leszögezi, hogy a polgárőrség és a polgárőrök tevékenységük ellátása során hatósági jogkörrel nem rendelkeznek, kényszerítő eszközt nem alkalmazhatnak. Mi több - sajnálatos módon - még a hatékony önvédelem lehetőségétől is meg vannak fosztva, mivel tevékenységük során nem tarthatnak maguknál közbiztonságra veszélyes eszközt.

Az ötpárti konszenzussal, kétharmados többséggel elfogadott törvénnyel egyébként a polgárőrség vezérkara - minden más véleményt kizárva - lelkesen egyetértett.

Osztom Túrós András aggodalmait, a politikai indíttatású "szabadcsapatok" közbiztonsági tevékenységét illetően is. Az előítéletes gondolatvilágon alapuló, erőszakkal fenyegető fellépéssel nem lehet közbiztonságot teremteni, csak tovább erősíteni a konfliktusokat. Nem szolgálhatja a közbiztonság erősödését a Molotov-koktélok dobálása sem. Mindemellett látni kell, hogy a nemzetboldogítók új keletű törekvéseinek fogadtatása közbiztonsági vákuumot jelez, amit a legalitást élvező rendfenntartó rendszer nem képes kitölteni.

A társadalmi gazdasági viszonyok változása, a helyi közösségek biztonsági igényeinek és az önkormányzatok rendfenntartó felelősségének növekedése hatékonyabban működő önkéntes rendfenntartó erők bevonását igénylik. E szándékot jelzi dr. Horváth Balázs (MDF) és dr. Bóka István (Fidesz) még 2004-ben képviselői önálló indítványként benyújtott - sajnos jogdogmatikai okokból elbukott - javaslata.

2005-ben a Belügyminisztérium új szabályozási koncepciót dolgozott ki az Önkormányzati Önkéntes Polgárőrségről. A tervezet újítása az volt, hogy a helyi önkéntes rendfenntartás kereteit nem csupán egyesületi, hanem - az önkéntes tűzoltóságéhoz hasonló módon - köztestületi formában is meg lehet határozni. Ezzel a megoldással megőrizhetők mindazon demokratikus, társadalmi előnyök, amelyek az egyesületek működését jellemzik. További előny lehet az is, hogy a Ptk rendelkezései szerint törvénnyel létrehozott köztestület jogi személyként közfeladatot láthat el és így a tagjait megillető kötelezettségek és jogosultságok a tényleges feladataihoz igazodhatnak. A tervezet figyelembe vette azt is, hogy az Önkormányzati Önkéntes Polgárőrség nem zárhat ki más civil szerveződéseket az önkéntes közreműködés lehetőségeiből. Ilyen módon tehát az Önkormányzati Rendészeti Köztestület megalapítása nem fogható fel az egyesületi jog alapján működő Polgárőrség törvényi kényszeren alapuló átalakulására tett kísérletnek és ma is eszköze lehet a rendészet korszerűsítésére irányuló törekvéseknek.

Nem a polgárőrségről szóló törvény átszabására van szükség, hanem az önkormányzati törvény kisebb módosítására. E jogszabályban kellene konkrétabban meghatározni a közbiztonság helyi feladatait és lehetővé tenni önkormányzati rendészeti szerv, illetve önkormányzati közbiztonsági köztestület megalapítását.

A vidék rendőri ellátottságának hiányosságait az akkori kormány már 1997-ben nagy ívű őrsprogrammal igyekezett pótolni, de hamar kiderült, hogy a tervek megvalósítására nincs fedezet. Nyilván most sincs, és gyökeres változást a közeljövőtől sem várhatunk. Az őrsprogram kudarca továbbá a rendőrséget már vagy húsz éve sújtó költségvetési zavarok azt is nyilvánvalóvá tették, hogy az adott és az előrelátható kondíciók mellett a testület egyre nehezebben képes arra, hogy a modern társadalom növekvő biztonsági kihívásaival egyedül küzdjön. A kistelepülések közbiztonságának megingása e jelenségkör egyik tünete. Ahhoz, hogy a rendészetre fordított költségvetési kiadások összege elérje az egy lakosra jutó európai átlagot, az éves költségvetési forrást hozzávetőleg 450 milliárd forinttal kellene növelni. Ennek nincs realitása. Ellenben számolnunk kell azzal, hogy ha a pénzügyi válság és a gazdasági visszaesés következményei tartósak maradnak, több bűncselekménnyel kell megküzdenünk.

Nemigen van más megoldás, mint új munkamegosztási és teherviselési rend kialakítása a rendfenntartás terén. A rendőrség mellett alternatív közbiztonság-védelmi megoldásokat kell találni. Ebben a rendszerben a kormányzati rendészeti szervek, a tulajdonosok, a biztonságvédelmi vállalkozások mellett igen jelentős szerepe lehet az önkormányzati rendészetnek és ehhez kapcsolódva az önkéntes rendfenntartás elfogadott jogállami formáinak is. Ebben az összefüggésben tehető világossá a polgárőr egyesületek jövője is, amelyek továbbra is döntő jelentőségű tényezői lehetnek a helyi rendfenntartás kibontakozásának.

Kérdés, hogy a kormányzati rendészeti hatalom birtokosai készek-e megosztani e hatalmi pozíciót az önkormányzatokkal, adott esetben az éppen kormányzó politikai erők ellenzékével. S vajon az ellenzék képes-e tudomásul venni, hogy osztozniuk kell a közbiztonságért való felelősségben. Elfogadják-e a döntésre jogosultak, hogy a rendfenntartást illető költségvetésből az önkormányzatok feladataiknak megfelelően részesüljenek. Amint ezekre a kérdésekre választ találunk, érdemes lehet majd vitatkozni azon is, milyen felszerelés illeti meg az egyesületi polgárőröket és milyen ruhát hordjanak az önkormányzatiak.