Bush elnök aligha úgy képzelte utolsó iraki sajtótájékoztatóját, hogy feje felé repülő cipők elől hajolgasson el. Öt és fél évvel azután, hogy egy repülőgép-hordozón kifeszített, "Feladat végrehajtva" transzparenssel beszámolt volna a nagyobb iraki harci cselekmények végéről.

Muntader al-Zaidi, a 29 éves riporter "búcsúcsóknak" szánta feltehetően egyetlen fegyverét, ami a biztonsági ellenőrzés után nála maradhatott. Nem könnyű helyi értékén kezelni az incidenst. Bár demokratikusan megválasztott elnököket nem helyes tárgyakkal dobálni, az egyeseknek kínos, másoknak inkább mulatságos eset - "Az arabok hősre lelnek az iraki cipőhajítgató tiltakozás nyomán. (Nem Bush az.)", ironizál keddi címlapján a The New York Times - kétségkívül rávilágít az Egyesült Államok egész Irak-politikájának végtelen ellentmondásosságára.

A minden korábbi "népszerűségi" mutatót alulmúló elnök környezete már csak az utókor megítélésében bízhat. A gyakran hallható érv szerint "a világ jobb hely Szaddám Huszein nélkül". Ez kétségkívül így van, az egyetlen kérdés az: megfelelő-e a költség-haszon arány. Mint ugyanis kiderült, Iraknak nem voltak tömegpusztító fegyverei. Megérte-e 576 milliárd dollárt elkölteni, és 4200 amerikai katonát eltemetni egy olyan diktátor elpusztítása érdekében, akihez fogható figurák amúgy tucatjával kapják a meghívókat az ENSZ New York-i közgyűlésére? Igaz, nem mindegyikük ül olajmezőn.

A The Washington Postban kedden közölt felmérés szerint az amerikaiak 51 százaléka véli úgy, hogy az USA sikerre viheti a terrorizmus elleni háborút anélkül is, hogy győzne Irakban, míg az ellenkezőjét 41 százalék állítja. (Az afganisztáni műveleteket illetően, amelyek jóval kevésbé vitatottak, éppen fordított az arány.) Az is igaz ugyanakkor, hogy az elmúlt egy évben jelentősen javult az "újjáépítés" megítélése. A válaszadók 56 százaléka jelentős előrehaladást lát, kétharmaduk pedig optimistán szemléli az iraki helyzetet. De egyharmaduk szerint a katonák bakancsa annyira beragadt az ottani mocsárba, hogy Barack Obama se lesz képes véget vetni az iraki jelenlétnek.

A rendszeresen, mind a polgári, mind pedig a katonai tervezést tekintve gellert kapott stratégia újabb visszásságaira világít rá a minap megszellőztetett jelentés, amely szerint Amerika 100 milliárd dollárt herdált el az "újjáépítés" során. A legmegdöbbentőbb indok a világ vezető hatalma esetében talán "az iraki társadalom elemi ismeretének hiánya". Egyetlen példa: Falludzsa környékén a tengerészgyalogosok és a szunnita lázadók harca miatt egy szennyvíztisztító megépítése komoly "hangulatjavító intézkedésnek" számíthat a lakosság körében. Tizennyolc hónap helyett azonban négy évet vett igénybe, 32,5 millió dollár helyett százmilliót költöttek rá, és végül nem 180 ezer ember ellátását biztosítja, hanem csak a harmadáét.

Bush most arról beszélt: Irak "drámaian szabadabb, biztonságosabb és jobb" hely lett. Ennek megítélése azonban elsősorban a helyiek joga és feladata. Al-Zaidi búcsúcsókján talán napokig vitatkoznak még, Bushén bizonyosan sokkal tovább.