Más szempontból is úgy néz ki minden, mint tavaly ilyenkor, pedig világok változtak meg.

Az egészségbiztosítási törvényt épp egy éve, mámorban szavazta meg a parlament kormánypárti oldala. A valami végre történik, és mégsem hal bele senki megkönnyebbülésével hagyták el az épületet, s porolták le magukról a kilószámra nekik küldött fehér port.

Attól nem lett bajuk. De a koalíció mégis belehalt ebbe az ügybe.

Tavaly ilyenkor is félpályás vasúti sztrájk volt. Félpályás, amennyiben Gaskó akkor is azt mondta, rá kell gyúrni az egészségbiztosítási szavazásra, mint afféle vérbő szakszervezeti ügyre, hogy álljanak csak meg a vonatok advent idején, és Borsik már akkor sem így látta. Most épp már rég elköltött MÁV Cargo pénzt szeretne az övéinek Gaskó. Egy éve korlátlan időre hirdették a munkabeszüntetést, de valahogy csak addig tartott, ameddig a Parlamentben szavaztak. Megeshet ez most is. A Nielsen piackutató akkor azt mérte, hogy kedvezőtlen gazdasági helyzet idején Magyarországon több ember aggódik a sztrájkok miatt, mint a legtöbb európai országban. Tegnap a parlament elvette a 13. havi közfizetés egy részét, januárban tehát következik hétszázezer közalkalmazott határozatlan idejű sztrájkja, ami a versenyszféra kissé talán hisztérikus leépülésének idején rossz ízlésre vall. Most mit mérne a Nielsen?

Ha még visszalépünk egy évvel: 2006-ban ilyenkor tüntetők gyűrűjében szavaztak a költségvetésről. Azzal, hogy majd a 2009-es lesz az első, az utána következő hét bő esztendőből. Az ország mindent megtett annak idején ennek megelőzésére, a belső szétzilálódásért, végül a világgazdaság megbomlása rendezte össze a politikai csúcsokat egy költségvetési többség erejéig.

A szocialisták magukban produkáltak egy nagykoalíciót. Ennek része a Fidesz típusú szociális szigor a segélyt csak munkáért rendszer bevezetésével, simán befogadták a (2008-as) liberális típusú költségvetési szigort, és sok demokrata fórumos racionalitást is átvettek, hogy mindezt összefogják a szocialisták lételemében: az élet kényszereinek való józan engedelmességben.

Eközben Áder János a Brezsnyev-Honecker csók esztétikáját elevenítette fel a költségvetésről asszociálva a Fidesz múltjára, s egyben jelezve, hogy történhet bármi a világban, ők ütik, amit ütni a sors kijelölt számukra. Megnyugodhatunk? Itt szinte semmi sem változik? Költségvetés is van. Ha kicsi, ha savanyú, de a miénk?

Csakhogy véletlennek tekinthetjük-e csak egy napon belül a már-már perverz, kulturálatlan sztrájkokat, amelyek falhoz állítanak lassan mindenkit, aki nem a saját autójával közlekedik? Véletlen az Alkotmánybíróság kisstílű ítélete, amellyel elintézte, hogy jogilag mégse tartozhassanak össze egynemű emberek?

A kormány bravúrosan megoldotta vagy megúszta - megítélés kérdése. De ettől az ország nincs felkészülve arra, ami következhet.