Ha a társadalomban bajok és problémák keletkeznek (és mikor nem keletkeznek?) - írta valahol vagy két évtizede Popper Péter - néhányan igyekeznek olyan társadalmi (esetünkben szakmai) csoportot találni, amelynek tagjait és tevékenységük tárgyát kevesen ismerik, ezáltal hamis hírverések útján alkalmassá tehetők arra, hogy őket vádolják egyes meglévő bajok és problémák okozásáért.

Ha Uj Péter úr szerint a "vízfóbia" XIX. századi okozója az volt, hogy attól minél gyorsabban meg akartak volna (akkor még) szabadulni, ez még kezdetben is aligha sikerülhetett, hiszen az átmetszésekkel megrövidített Tisza a változott feltételek mellett is csak legfeljebb 25-26 százalékkal tudott sebesebben folyni (manapság csak tudna, a mostanában költségkímélések miatt kevéssé rendben tartható medrek állapota miatt). De ha már az írás szerzője az állítólagos gyorsítást kifogásolta, miért baj az a továbbiakban szerinte, hogy duzzasztóművekkel (nemcsak a kisköreivel, hanem a tiszalökivel, sőt határainkon túl a törökbecseivel is, vagy szükség esetén az új, a cigándi tározóval is) mégiscsak visszafogják a "feleslegesen elfolyni akaró" Tisza vizét?

Továbbá: ha az öntözés szikesít (így általánosságban), akkor mi célból javasolja a folyóvizek tartalékolását az írás? Akkor miért nem örül annak, hogy hazánk mezőgazdaságilag hasznosítató területének ma nem öt százalékát öntözik (mint a 70-es években), hanem legfeljebb csak 0,3-0,4 százalékát? Hogy azután az "élővilág" mikor milyen vízszinteket kíván egy tározóban vagy duzzasztott víztérben, erről annak engedélyezésekor az érdekeltek megállapodtak, ezt a működtetési szabályzatban lerögzítették. Jobb lett volna, ha a szerző előbb e szabályzat tartalmáról tájékozódott volna, s ha ezt esetleg kifogásolta volna, ezt előbb az érdekeltekkel beszélte volna meg.

Az viszont az ügyek részletesebb ismerete nélkül is világos, hogy lehetetlen, hogy a kezelők "tetszésük szerint rángatják a vízszintet", mert ha ezt a szabályzat ellenére mégis megtették volna, bárki eddig is panasszal, perrel, kártérítési igénnyel élhetett volna.

Vásárhelyi Pál - nemzeti nagyjaink egyike - emlékét pedig jobb volna tisztelnie Uj Péter úrnak. Vásárhelyi Pál ugyanis Széchenyi István nagy ívű elgondolásainak adott műszaki alátámasztást, így aki Vásárhelyit akarja letaszítani a nemzet nagyjai sorából, az közvetve vagy közvetlenül Széchenyivel is ugyanezt teszi.

Vágás István, a műszaki tudomány doktora, a Magyar Tudományos Akadémia hidrológiai bizottsága elnöke