Ősrégi előfizetőjükként bátorkodom felháborítónak minősíteni a lapjuk terjesztését. A terjesztésre vonatkozó panaszaim kezelését úgyszintén. Hódmezővásárhelyen sem tudják – vagy nem akarják – megoldani, hogy ne délután (14–16 órakor) történjen a kézbesítés. A lapjukban megjelenő nívós, versenygazdasággal foglalkozó írások rögtön hiteltelenné válnak, amint szembesülök a kiszolgálásommal. Előre elkérik negyedévnyi újságjuk árát, cserébe nulla hírértékű papírhalmot, reklámanyagot kapok délutánonként. Kifejezetten büntetnek mint előfizetőt, mert a sarki élelmiszerboltban reggel 7-kor már megvásárolhatom az aznapi Népszabadságot. Ez így tisztességtelen.
Bodrogi Sándor

A december 3-i számban megjelent A műgyűjtők délutánja című cikk megerősített abban a rossz érzésemben, hogy a Népszabadság egyre nagyobb teret enged a bulvárújságírásnak. Az általam kritizált cikk szakszerűtlen, pongyola. Lássunk néhány példát: Virág Judit és Kieselbach Tamás nem a BÁV-val szemben nyitott galériát kezdetben, hanem a Falk Miksa utca más részén. A Pintér Antik tulajdonosa nem Pintér Tamás, hanem Pintér Péter. Nem értem a lap szerkesztőit: november 27-én nívós különmellékletet szenteltek a Falk Miksa utcának, ez alapos volt, tényszerű és magas színvonalú. Miért kellett ugyanerről egy másik cikket is közölni, téves adatokkal, limonádé eszmefuttatá-sokkal (lásd: tudatmódosító szerek)?
Dr. Sziklai János

A telefonügyeletre érkezett:
- Tóth Ákos publicisztikájának (Lelkiismeret, december 9.) minden egyes szavával egyetértek.
- Nagyon tetszett Miklós Gábor publicisztikája (Mi fér a demokráciába?, december 10.). Művészien van megírva.
- Teljesen egyetértek Paul Lendvai értékelésével, javaslataival (Az utolsó jelentés, december 9.), különösen ami az olvasói leveleket illeti.