Az elemző szerint "indokolatlan és felelőtlen, már-már szenzációhajhász dolog azt állítani, hogy az AB-döntés értelmében alkotmányellenes lesz a következő választás". Hogy alkotmányellenes lesz-e vagy sem, azt majd az arra illetékes szerv kimondja; de nem kell idáig eljutnunk. A Political Capital kezdeményezésének éppen az a célja, hogy egyáltalán ne is legyen szükség erre a jogértelmezési vitára egy általános országgyűlési választás után. Nem prejudikáltuk, hogy alkotmányellenessége miatt meg fogják semmisíteni a választási eredményt. Csak azt állítottuk és állítjuk, hogy az kifogásolható, megkérdőjelezhető lesz, márpedig ha a választások kapcsán szikrányi alkotmányos aggály is felvetődik, lesznek, akik minden - alkotmányos és kevésbé alkotmányos - eszközzel delegi-timálni próbálják majd a győztest, ami óriási politikai kockázatot hordoz magában.

Szepes felhívja a figyelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság nem semmisítette meg a vonatkozó jogszabályokat, s ebből bátor következtetést von le: "a parlament ugyan mulasztásos alkotmánysértést követ el, de sem a kerületbeosztásról szóló rendelet, sem az ennek alapján tartott választás nem alkotmányellenes". Sőt megengedően "előnytelennek" nevezi azt a körzetbeosztási aránytalanságot, amiről az Alkotmánybíróság feketén-fehéren megállapította, hogy alkotmányellenes: "minden körülmények között ellentétes az egyenlő választójog elvével, ha az egyéni választókerületekben a jegyzékbe vett választópolgárok száma közötti kétszeres eltérés mutatható ki". Ennek fényében érthetetlen, miért egyértelmű Szepes számára egy olyan választás alkotmányossága, mely az egyenlő választójog elvét sérti.

A szerző azt a már sokat hangoztatott aggályt is előadja, miszerint "a választókerületi beosztás megváltoztatása kormányrendelettel lehetséges, tehát nem szükséges hozzá az ellenzék semmilyen hozzájárulása". Ez akkor lehetne igaz, ha az Alkotmánybíróság nem az Országgyűlést szólította volna fel az alkotmányellenes állapot megszüntetésére, és nem követelt volna törvényi garanciákat annak érdekében, hogy a választókerületek lélekszáma igazodjon a mindenkori lakosságmozgásokhoz. Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy ha a kormány meg is próbálná saját hatáskörben kijátszani az AB határozatát, azonnal beleütközne a főváros és a megyék határaiba. Az elmúlt 18 év népességmozgásai ugyanis nem hagyták érintetlenül ezek lakosságszámát sem. (Előzetes számítások szerint Budapest négy mandátumot veszítene, miközben Pest megye héttel, Győr-Moson-Sopron megye pedig kettővel több képviselőt juttathatna a parlamentbe.) Az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény mellékleteiben rögzített mandátumszámok - kétharmados parlamenti többséget igénylő - megváltoztatása nélkül tehát a kormány aligha tudná kiküszöbölni az aránytalanságokat.

A legnagyobb értetlenséggel mégis Szepes azon aggodalma előtt állunk, miszerint a két nagy párt "legfeljebb úgy tudna megegyezni, hogy együtt csökkentsék a kis pártok esélyét". Ismerve a magyar választási rendszert, bátran kijelenthetjük, hogy az egyéni mandátum megszerzésére - választási megállapodás nélkül - esélytelen kis pártok számára az a legkevésbé érdekes, hogy az egyéniben szerzett töredékszavazataik milyen választókerületi beosztás mellett kerülnek ugyanarra az országos listára.

A publicisztika végkövetkeztetésével, az önálló testület felállítására vonatkozó javaslattal viszont nem győzünk egyetérteni. Már csak azért sem, mert 2007 augusztusa óta magunk is ennek a hívei vagyunk, és novemberi kezdeményezésünk megoldási javaslatának is ez áll a középpontjában. Ahogy a közleményünkben megfogalmaztuk: "egy önálló - az Egyesült Királyságban működő Boundary Commission intézményéhez hasonló - testület felállítása szükséges, amelynek feladata lenne a választókerületi határok lakosságmozgáshoz való igazítását 8-10 évenként elvégezni". Jóhiszeműen feltételezzük, hogy Szepes Zsoltnak csak elkerülte a figyelmét a több médium által hivatkozott és a Political Capital honlapján is könnyen elérhető sajtóközleményben leírt javaslat, és így fordulhatott elő, hogy az ötletet újdonságként és sajátjaként mutatta be.

A szerző a Political Capital választási szakértője

- A politika évek óta arról szól, kit mennyire kell utálnunk és miért, de rejtélyes módon a választásokon mégis mindig csak valakire lehet szavazni, és nem valaki ellen!