Romantikus szegénység

Az ELTE szociálismunkás-képző tanszékének diákjai nyáron a Csereháton és Nógrád megyében dolgoztak, szegénységben élő családokat - köztük sok romát - kerestek fel. A munka közben készült amatőr fotóikat egy nyilvános kiállításon mutatták be az egyetemen saját szervezésükben, pénzükből, munkájukkal - azzal a céllal, hogy társaik is lássák, milyen mélységei vannak ma Magyarországon a szegénységnek. A kiállítást Daróczy Ágnes nyitotta meg, akinek nem ismeretlen sem a romák, sem a szegények élete - ő méltatta a képeket és a munkát egyaránt.

Jómagam mindennap ott sétáltam az állványok között, és a látogatók párbeszédeiből azt érzékeltem: azok közül, akik megnézték a fotókat, talán valamivel kevesebben beszélnek majd genetikai selejtről, élősködőkről, ha a romák kerülnek szóba.

A december 4-i Népszabadság hasábjain arról olvashattam (Együtt, egymás mellett), hogy a képek a "tudatos romareprezentáció álromantikáját" közvetítették a megnyitót meglátogató újságíró számára. A "társadalomtudósok számára különösen érdekes helységekben készült fotók nézegetése" közben a hölgy úgy érezte, hogy az ablaktalan házakban, a rongyos ruhákban, sáros telepeken élő tziganok be vannak öltöztetve (vetkőztetve) az úri közönség szórakoztatására.

Lehet, hogy a képek rosszak, vagy hogy nem tetszenek mindenkinek, de az bizonyos, hogy nem hazudnak. A tűsarkú szerző bizonyára soha nem teszi be majd a lábát semelyik egzotikus nevű település semelyik putrijába sem, a fotók készítői viszont erre tették fel az életüket. Álromantikából küzdenek majd az éhezéssel, a nyomorral, a hideggel és a finnyás többség előítéleteivel.

Bass László, az ELTE oktatója

Napkelettől vadnyugatig

"A felelősségi viszonyok tisztázatlansága miatt, illetőleg a felelősségi viszonyok elmosása miatt, technikai alkalmatlanság miatt én nem támogatom ezt a testületet, ebben én nem kívánok részt venni" - nyilatkozta Sólyom László köztársasági elnök október közepén, amikor visszautasította a miniszterelnök meghívását a nemzeti csúcson való részvételre. "Az állam nem így működik" - tette hozzá tanárosan.

Furdalt a kíváncsiság: akkor most hogyan is működik az állam. Szerencsére alig másfél hónap elteltével mindannyian tudjuk: az állam működésének egyik legfőbb letéteményese a "bölcsek tanácsa". A félreértések elkerülése végett ez nem a Harry Potter-sorozat újabb bestsellere, hanem a Magyar Köztársaság elnökének, volt alkotmánybírósági elöljárónak, a demokratikus jogrend legfőbb őrének és tudorának legújabb - mondjuk így - ötlete. A hírműsorok persze arról nem tudósítottak, hogy most akkor mi is a helyzet a felelősségi viszonyokkal, a technikai alkalmassággal, vagy hogy ez a consilium - sőt maga az elnöki idea - miképpen is illeszkedik az alkotmányosság, a jogállam demokratikus működési rendjébe.

Nekem mindenesetre kölyökkorom romantikus vadnyugati olvasmányai jutottak eszembe, a dakoták tábortüzénél, a totemoszlop alatt békésen pipázgató vének tanácsa, ahogy egymás után szólásra emelkednek, és uff, megmondják a tutit. De az is lehet, hogy az ógörög bölcsek, esetleg napkeleti kollégáik ihlették az államfőt. Mindenesetre az elnök úrnak sikerült ismét meglepnie a közvéleményt, ezúttal a parlament és a borzalmas pártok megkerülésével. Pedig hol van még a karácsony! Kétségkívül történelmi jelentőségű tett, íme, sikerül intézményesíteni Deák Ferenc emlékét és egy füst alatt megsokszorozni a haza bölcseinek számát. Hogy milyen kritériumok alapján döntetett el, ki minősül a mai Magyarországon bölcsnek, az egyelőre nem ismert, egy biztos, nyílt közbeszerzési eljárás, pályázat nem volt. Az sem világos, hogy a négy bölcs megbízatása milyen terminusra szól, jár-e hivatallal, titkárnővel meg limuzinnal, adóköteles költségtérítéssel, vagy csak amolyan fapados, pulóveres mellékállás. Nem tudni, hogy bölcseink mandátuma lejár-e egyáltalán, és ha igen, vajon azután is bölcsek maradnak-e. Viselhetik-e nevük előtt a "bölcs" jelzőt, netán örökölhetik-e - immár illetékmentesen - elsőszülötteik a büszke címet? Mind megannyi kétely.

A világgazdasági válság megjelenését követő, csúcsokat és kerekasztalokat döntögető ötletelés már eddig is elegendő tanúbizonyságát adta egy nem elhanyagolható mértékű kormányzati PR-potenciál létezésének. Most azonban mindannyiunk örömére az is bebizonyosodott, hogy a hatalmi ágak demokratikus megosztásából fakadó elvek ellenére mindezen képességek a Duna túloldalán, a Sándor-palotában is bőségesen rendelkezésre állnak.

Sebes Andor, Budapest

Nem vagyok tanácsadó

Lapjuk 2008. november 29-én megjelent Hétvége mellékletében A puha demokrácia édes élete című kiállításkritika szerzője, P. Szűcs Julianna az "alapinformációk" között azt írja, hogy "a Műértő főszerkesztőjeként" én az egyik "alighanem hasznos és új tanácsadó" vagyok a cikkben tárgyalt Irokéz Gyűjtemény háza táján. Ez a feltételezés azonban minden alapot nélkülöz. Egyetlen magángyűjtemény kialakításához és szerzeményezéséhez sem adtam, és a jövőben sem adok tanácsot, mert ez a főszerkesztői munkámmal összeférhetetlen.

Andrási Gábor

Az "alighanem" módosító szó az állítás feltételezését, bizonytalanságát jelzi. A katalógus-előszót pedig - lévén nem kritikai műfaj - a véleményformálás, a tanácsadás kategóriába sorolom. Minősítésem merőben pozitív természetű volt. Sajnálom, hogy ezzel így felbosszantottam, máskor ez nem fog előfordulni.

P. Szűcs Julianna