A lengyel vízvezeték-szerelők, akiket szerettek Dublinban, mert olcsón, gyorsan (és gyakran feketén) dolgoztak, miközben helybeli kollégáik ugyanezért utálták is őket, már hazafelé készülődtek. Esélyt láttak rá, hogy húsz évvel a rendszerváltozás után a hazájukban is emelkednek a bérek. Most azonban nem önként térnek haza, hanem kényszerből - és otthon újra túlkínálat lesz munkaerőből. Hasonló a helyzet Romániában, ahol a legutóbbi évben több mint 20 százalékkal emelkedtek a bérek. Romániából 4-5 millió vendégmunkás ment el Nyugatra, ahol most jó részük feleslegessé válik: elvész az 1200-1500 eurós fizetésük, miközben otthon a "száguldó" bérek sem érik el a havi 400 eurót. A hírek szerint a román gazdaság még "dübörög" - de nem lennék meglepve, ha a megalakuló új kormány ott is hamarosan produkálna egy "őszödi beszédet".

A balti országok egy éve még Európa bezzeg-gyerekeinek számítottak: azóta kiderült, hogy a belső fogyasztásra épülő, 10 százalék feletti GDP-növekedést a korrupt és felelőtlen módon osztott hitelek táplálták. A Baltikumban ma recesszió van, és 20 százalékhoz közelít az infláció. Mikulás Dzurinda sikertörténetnek kikiáltott neoliberális reformja iszonyatos társadalmi áldozatokba került: a szociális segélyek megkurtításával Kelet-Szlovákia népességének jelentős részét rugdosták ki a lakóhelyéről, értékelték le ingatlanvagyonát, és kényszerítették országon belüli vagy kívüli migrációra.

Ha a világ centrumaiban válság kezdődik, az egyre erősebb hullámokban terjed tovább a periféria felé. A vendégmunka és a termelés kiszervezése ugyanannak a gazdasági gyarmatosításnak a két oldala. Az elmúlt években vendégmunkások hada segített egyensúlyban tartani a nyugat-európai nyugdíjrendszert. Kérdés, mi lesz 20-30 év múlva az ő nyugdíjukkal? A termelésnek az olcsó bérű országokba történő kiszervezése növelte a profitot - de csökkentette a fizetőképes keresletet a fejlettebb országokban, ezért ott a fogyasztást hitelekből tartották fenn - amíg lehetett. A világgazdaság válságba jutott rendszere számára a ma élő emberek jelentős része fölösleges. A nemzetközi tőke helyzetét könnyítené, ha - úgy, mint régebben - járványok vagy korlátok közt tartható háborúk tizedelnék az emberiséget. Ma már azok is gondot okoznak, akiknek a munkájára szükség van, de csak időlegesen: a legjobb volna őket hibernálni, és csak az eperszedési szezonban vagy építőipari konjunktúra idején kiolvasztani. A fölösleges emberek - főként pedig a frusztráló világba vonzó jövő nélkül belenövő gyermekeik - csak a felszínen különböző okokból - zavargásokat kezdenek Párizsban, Athénban, Dunaszerdahelyen - és majd egyre több helyen. Valószínű, hogy a kényszerűségből tömegesen hazatérő, csalódott vendégmunkások sem fognak némán várakozni a következő konjunktúráig.