"Tagadják, de a rendőrség kihallgatott három gyanúsítottat... Nincs szükség többmilliós nyomravezetői díjra, tudják, hogy kik voltak a gyilkosok. Mi lesz, ha bebizonyosodik, hogy romák öltek?... A helyiek egyértelműen a cigányok között keresik a gyilkosokat... A kiskunlacháziakban forr az indulat..." Ezt hallhatták a Hír TV nézői előző nap este. Az igazság státuszában jelent meg a szóbeszéd, ami már rögtön a gyilkosság után keresztülfutott az országon. A metrón két mellettem ülő hölgy már napokkal korábban azt tárgyalta, hogy letartóztattak öt cigány tettest, csak nem jelentik be, mert védik őket, pedig ki kellene őket irtani, ahányan csak vannak. "Fél óra alatt el lehetett volna itt ezt az egész cigánykérdést rendezni, egy-két buldózer és annyi..." - szólt a Hír TV-ben az utca reprezentatív hangja.

Ez volt a politikai korrektség oltárán fel nem áldozható "igazság", ami mellé hatalmas hangerővel odaállt az egész jobboldali sajtó. Ennek nevében emelték a népi hősök közé a tüntetésen szónokló polgármestert, akinek kizárólag a "roma" erőszakból lett elege, s aki a fent idézett lapban leszögezte, hogy "a" romák vernek "minket agyon, ütnek le, rabolnak ki, gyaláznak meg".

A bűnösség vélelme, amire az egész hecckampány épült, pár nap alatt megbukott. A rendőrség a DNS-minták és a hazugságvizsgálat alapján egyértelműen kizárta azok bűnösségét, akiket a korrektség minden nemét merészen tagadó médiumok fölkínáltak ama népharag számára, mely a korrektségtől kevésbé fertőzött korokban és tájakon lincselésben és pogromokban fejeződik ki.

És akkor most, hogy már tudjuk, hogy nem tudjuk? Változott valami? Akik döntő jelentőséget tulajdonítottak az elkövetők származásának eddig, azok most majd döntő jelentőséget tulajdonítanak a tévedésüknek? Akik feltették a kérdést: "mi lesz, ha bebizonyosodik, hogy romák öltek?", most majd felteszik a kérdést: "mi lesz, ha bebizonyosodik, hogy gádzsók öltek?". Hülye kérdés, tudjuk, mi lesz: az egyik esetben elátkozzuk a tetteseket, a másikban meg a fajtájukat.

A Magyar Hírlap honlapján van egy összeállítás az elmúlt tíz év "brutális gyermekgyilkosságairól". Ezek nagyobb része a Fidesz-kormány idején történt, amikor még nem volt "elég az erőszakból". Az ismertté vált ügyek ismertté vált elkövetőinek származása a sajtóban, ha máshol nem, az alsóbb rétegeiben mindig témává vált, ha romákról volt szó, és mindig befolyásolta a romák megítélését. Az esetek többségében viszont nem esett szó az elkövetők származásáról. A pöcegödörbe ölt kamaszlány vagy a kaposvári gimnazista esetében is hatalmas volt a fölháborodás, ám a tettesek származása nem érdekelt senkit. Egyszer így életszerű, másszor úgy. Hiszen a többségi származás nem téma. A többség mi vagyunk. A többség kiváltsága, hogy csak a bűnösöket kezeljék közülük bűnösként. De már ez az életidegen, dogmatikus korrektség nem egyeztethető össze az egészséges népi igazságérzettel, ha másokról van szó.