Hiba volna állítani, hogy híján volnának a stratégiai gondolkodásnak, de mégiscsak dühös fiúk életveszélyes játékáról van szó.

A reptér-üzemeltetésben tapasztalt német cég ésszerűsítené a munkarendet, átszervezne - tenné a dolgát. Mindehhez módosítani kellene a kollektív szerződést. Ezt csak a szakszervezetekkel egyetértésben tudja megtenni. Egy ilyen megállapodást egyoldalúan felmondani még akkor is barátságtalan lépés, ha már hónapok óta nem sikerül megegyezni az új változatról. Emiatt Európa-szerte sztrájkolni szoktak. A reptér üzemeltetője és annak tulajdonosa tehát nem csodálkozhat a tegnap történteken.

Az, hogy a megállapodásra több hónap sem volt elég, mindkét fél "rugalmasságát" jól jellemzi. Ebben a játékban most csak a győzelem számít.

A szakszervezetek megtanulták, hogyan kell jól munkát beszüntetni. Sikerüket korántsem az bizonyítja, hányan csatlakoztak ehhez, hanem, hogy - ha csak pár órára is - képesek voltak teljesen megbénítani a repteret. Tíz biztonsági emberrel.

A tulajdonosok nem tárgyalnak, jelezve: bírják a feszültséget. Megkerülik a sztrájkolókat. Híresztelik, ha kell, buszokat bérelnek, hogy elszállítsák az utasokat Bécsbe. Óriási veszteséggel. (A Pestre tartó gépek is Bécsben szállnának le-fel, ott fizetnének minden díjat, illetéket - a magyar légikikötőnek pedig még a buszozás költségét is állnia kéne.) Egyértelmű, hogy ez nem mehet így sokáig.

Egyelőre tehát csak két út látható: a szakszervezeteké vagy a munkáltatóé. Mindkettő rizikós.

Ha a szakszervezetek nyernek, és elmaradnak az átalakítások, marad a drágán működő repülőtér. Ez esetben nem várható, hogy a légitársaságok ezután Budapestet választják Bécs vagy Prága helyett, ha már eddig is a két - olcsóbb, no meg hatékonyabb - leszállóhely mellett döntöttek. Lehet, hogy most megmenekülnek a dolgozók egy kényelmetlen átalakítástól, de hosszabb távon számolhatnak a csoportos létszámleépítésekkel.

A másik lehetőség, hogy a Budapest Airport lenyomja a munkavállalók torkán a békát. Néhány nap sztrájk, bedőlt menetrendek - mindez nehézség, de megoldhatatlan anyagi gondot nem okoznak a reptérnek. Csakhogy másnak okozhatnak. A légi közlekedés nem éppen rózsás helyzetében a többnapos leállás a tönk szélére sodorhatja a reptér legnagyobb ügyfelét, az átlagosnál is súlyosabb helyzetben lévő Malévet. Ez esetben csökkennek a bevételek, amit semmilyen átalakítással nem lehet pótolni. A kompromisszumképtelenséggel a munkavállalók saját munkahelyeiket is veszélyeztetik. A tulajdonosok pedig a befektetésüket.

A fegyverek már töltve vannak. Nem lehet találomra, csak a vakszerencsében bízva meghúzni a ravaszt.