A Ceausescu házaspár kivégzését követő zűrzavaros időkben ez a liberális pénzügyi szakembernek ismert férfiú volt már egyszer kormányfő, igaz, alig egy évig, s azóta a román politikában gyakorlatilag semmilyen szerepet nem vitt. Pártalapító és pártvezér volt ugyan, de hajóját - jó ösztönnel - idővel a mai államfőhöz, Traian Basescuhoz kötötte. Saját liberálisait beolvasztotta a minapi választásokon nyertes demokrata pártba, a "Basescu-pártba"; amúgy pedig, nem épp dicséretként, az államfő bábjaként szokás őt emlegetni.

Ha minden igaz - ma még nem tudjuk, hogy valóban igaz-e -, Romániában olyan, középbal színezetű nagykoalíció van alakulóban, amely a két nagy párt - a szocdemek és a demokraták - Stolojantól teljesen független alkujának az eredménye lesz. A miniszterelnök "hozott anyagból" fog dolgozni, egyszóval eleve alkalmazkodnia kell a román politika "nagyjainak" háttér-megállapodásához. Mozgásterét nem ő maga, hanem a szocdemek és az államfő által mozgatott demokraták jelölik ki.

Ám itt még semmi sincs lefutva. Önmagában csak helyeselhető, hogy olyan vérzivataros időkben, mint amilyenek a mostaniak, Romániának stabil, 7o százalékos parlamenti többséggel rendelkező kormánya lehet. Csak helyeselhető, hogy a "nagyok" összefognak - tudniillik mindketten bűnösök. Bűnösök egyfajta magyar mintakövetésben. Az idei romániai választási kampány ugyanis hajszálra ugyanolyan volt, mint a 2oo2-es meg a 2oo6-os magyar: a nagy pártok úgy tettek, mintha a gazdaság látszólagos szárnyalása folytán kedvükre kiélhetnék osztogatókedvüket. Igazán jó, hogy/ha osztozni akarnak az ígérgetéseik következményeiben, amelyek - közgazdasági becslők szerint - akár 7-9 százalékra is felvihetnék a költségvetés hiányát. Ez tisztább ügy, mint magára hagyni az egyik ígérgetőt (vö. MSZP). A visszavonulás is közös lesz tudniillik.

A román nagykoalíció azonban nem kevésbé szövevényes ügy, mint minden más ilyen. Az erős jogosítványokkal bíró, kivételes ravaszságáról ismert Basescu elnök nem lenne Basescu, ha nyomban Stolojan jelölése után nem tett volna meglepő bejelentést arról, hogy jelöltje négyéves mandátumot kap. Addig a percig ugyanis úgy lehetett tudni, hogy a szocdemek a ciklus félidejében - a nagykoalíciós egyezség részeként - átvehetnék a kormányzást. Nem, üzente erre Basescu, az "én emberem" kitölti az idejét. Amiből az következik, hogy a szocdemeknek le kell nyelniük a békát, illetve: lenyelik, ha a demokraták be tudják tömni a szájukat. Ez a koalíciós alkudozások tétje, és ez az a pont, ahol a magyar párt, az RMDSZ "bejön a képbe". Mert a szocdemeket - egy vezető emberük tegnapi nyilatkozata tanúsítja - csak úgy lehet jóllakatni, ha megkapják mindazokat az állami funkciókat, amelyeket eddig az RMDSZ gyakorolt Erdélyben. Ehhez azonban Basescu demokratáinak nem fűződhet korlátlan érdekük. Nekik az volna a jobb, ha az RMDSZ is bejönne a formálódó koalícióba, mert ezáltal lenne egy biztos szövetségesük arra az esetre, ha netán a nagykoalíció felborul, de a parlamenti többséget a magyarokkal és a demokraták felé gravitáló függetlenekkel még "akkor is" meg lehetne tartani. Ilyenformán az RMDSZ, ha a maga hat százalékával nem látszik is annak, mégis a mérleg nyelve. Elvenni tőle vagy adni neki: ettől is függhet a nagykoalíció.