A jogállamiság dicsérete
Mintha sohasem hallottak volna még az önbeteljesítő jóslatról.
Pedig megtapasztalhattuk ezt, amikor a nemzetközi minősítő intézetek az ország gazdasági helyzetét és fizetőképességét látványosan leértékelték. A leminősítés jelszó volt a forint elleni támadásra.
A véres összecsapások jóslata is fenyegetés, avagy egyfajta magatartás ígérete. Aztán majd a jósok elhárítják a felelősséget maguktól, mondván: mi megmondtuk, hogy ez lesz, ne csodálkozzatok!
Az én állításom nem több, nem kevesebb, mint hogy a véres összetűzések és a polgárháború elkerülhető, és egyáltalán nem szükségszerű.
Ha megerősödik a jogállam.
Ha bízhatunk a törvényességben, a jog mindenkire érvényes hatalmában.
Mert ez a bajok egyik forrása kétségtelenül.
Hogy sokan érzik úgy, a törvény nem képes megvédeni őket és a tulajdonukat. Ugyanakkor sokaktól hallom, egy cigány lopásért kap annyit, mint mások gyilkosságért; hogy gyermekes csínytevésért a cigány fiatalok zárt intézetbe kerülnek, míg mások feddéssel megússzák.
Ez is, az is a törvényességbe vetett bizalom megrendüléséről tanúskodik. Arról, hogy a magántulajdon joga nem szent. És arról, hogy a törvény alkalmazása a bíróságokon nem színvak. Hanem számít az elkövető társadalmi helyzete, bőrszíne, vagyoni állása.
Ha ez a helyzet nem változik meg sürgősen, akkor valóban számíthatunk a jogtalanságok elszabadulására, az önbíráskodásra, mindenféle jogos vagy vélt sérelem önkényes megtorlására.
A bírósági gyakorlat megreformálása, a jogállamba vetett bizalom megerősítése tehát rendkívül időszerű. Mint ahogyan a gyors reagálás is. Mert bizony idegeinket borzolja és igazságérzetünket rombolja, ha látjuk az elkövetőket szabadon sétálni rövid letartóztatás után úgy, hogy öt-hat év múltán sem, vagy éppen sohasem születik ítélet közfelháborodást kiváltó bűncselekmények ügyében.
Ez rossz az elkövetőnek, aki a rá váró ítélet súlyától szabadulni szeretne, és rossz a köznek is, mivel fenyegetve érezheti magát az egyszerű ember.
Ha valóban szabadulni akarunk a vizionált etnikai villongások fenyegetésétől, elkerülhetetlen a szembenézés: az emberi méltóság védelme előbbre való a gyülekezési szabadságnál és a szólás szabadságánál. A joggal való visszaélés, ha heti rendszerességgel terrorizálhatják a cigánytelepek lakóit - az úgynevezett "cigánybűnözés" visszaszorításának céljából. A tömegkommunikáció híradásai s az írott média, ha a szélsőséges rendezvények szónokainak szavait visszhangozzák csupán, az ugyanolyan uszítás, mint ha maguk állítanának hasonlókat. A határozott fellépést, a gyűlöletkeltés visszaszorítását joggal várhatja el a rendőrségtől, az ügyészségtől és a bíróságtól minden állampolgár, aki hisz és bízik a jogállamiságban. Reményeim szerint most még mi vagyunk többen...
A bajok másik forrása meggyőződésem szerint, hogy nem az okokat, hanem a jelenséget kezelik. Ha ez így megy tovább, a helyzet romlani fog, és nem javulni. Számtalan fórumon elmondtam már, most csupán megismétlem, amit cigány emberek szájából hallottam, bármerre jártam az országban: munkát kérnek. Értelmes, megfizetett munkát, nem kegyelemkenyeret.
Azok, akik a szociális segélyért közmunkát követelnek, vagyis munkabér helyett csak segélyt adnának, vajon gondoltak-e arra, hogyan fogja ez a rendelkezés befolyásolni a tulajdon elleni vétségeket? Hogyan lesz a közmunkásoknak nyugdíja valaha is? Vagy úgy gondolják, ha több börtönt építenek, megoldódnak a gondok? Én pedig azt mondom: ez az elgondolás maga is a jogállam elleni támadás. Az egyszerű emberek munkát akarnak, megélhetést, maguk kereste kenyeret adni a gyerekeik szájába. Mint ahogy tették, amíg kellettek a munkaerőpiacon. Mert a létbiztonsághoz mindenkinek joga van. S ha ezt biztosítja a magyar állam, akkor várhatjuk csak a jogállam megerősödését.
Addig meg csak a cigányok józanságában bízhatunk. Hogy - miként eddig is - saját kultúrájukat használják, és a békességet keresik, türelemmel, nagy-nagy türelemmel.
Daróczi Ágnes, etnológus
