A leköpött

Kopogtatott - leköpték. Pedig elnézést kért a zavarásért, ő csak ajánlószelvényt szeretett volna gyűjteni. Nem a legnagyobbaknak, a kockásoknak vagy a csíkosaknak, hanem a pöttyösöknek. Ezért köpték le.

Mi bajuk ezeknek az embereknek? - kérdezte magában. Ez a törvény, ezt így szokás csinálni. Kopogtatunk - kérdezünk, ez nem zaklatás, ez a demokrácia része. Így tanulta. Hallotta, egy másik aktivistát megkéseltek. Nem félt, amit csinál, az a helyes, változtatni kell, ő ezért dolgozik.

Fiatal volt, hitte, ha középre áll, eléri azoknak a barátainak a kezét, akik régóta nem beszélnek egymással, mert már-már vallásosan csíkosak, vagy kockások voltak. Felnézett a jelöltre is, akinek gyűjtött. Hallotta ugyan, hogy régen még kockás volt ő is, de olyan meggyőzően ígérte, hogy egy szebb jövőért dolgozik. Különben is, az nem lehet, hogy a világ csakis kockás és csíkos legyen!

A zsebpénz is jól jött, amit a gyűjtésért kapott, a feladat sem tűnt nehéznek: 750 cédulát összegyűjteni a harmincezerből. Egy ezrest ígértek szelvényenként. Jó pénznek tűnt, de mondták, ha kérdezik, ezt meg ne mondja. Kérdezte, adjon-e számlát, hogy elszámolhassanak a pénzzel. Mosolyogtak.

Járta hát szorgalmasan a kerületet, és esténként összeültek megszámolni, hány darab van. Már két hete dolgoztak, de még mindig nem volt elegendő cédulájuk. Nem értette. Mondták, hogy rossz a rendszer, már rég elavult, ha a jelölt képviselő lesz, ezen azonnal változtatni fog. Azt is mondták, hogy ezt mindenki tudja, de nem csinálnak semmit, mert nem kell hogy sok párt legyen.

Találkozott csíkos- és kockásgyűjtőkkel is, nekik volt címlistájuk. Kérdezte, honnét van, honnan tudják, hogy kihez kell becsöngetni. Mondták, hogy a legutóbbi aláírásgyűjtésből maradt. De ez törvénytelen, azokat nem szabad megőrizni! - háborodott fel. Kinevették. És mennyit gyűjtöttetek? Már több mint ötezret - válaszolták. De annyi nem kell! Akkor másnak nem marad! Nem baj. Azt már nem merte megkérdezni, miket jegyzetelnek a nevek mellé.

Két néni azt mondta, hogy ők már odaadták a pöttyösöknek. Kinek? Itt csak ő gyűjtött pöttyösszelvényt. Kérdezte, hogy mit írtak a papírra. Azt válaszolták, hogy semmit, megígérték, hogy majd ők kitöltik, csak írják alá. Látott postaládákat is benne az értesítővel. Az elején még nem merte kiszedni őket, tudta, nem szabad, de egyet azért elvitt. Megdicsérték. Kérték, ha még talál, hozza el azokat is, ők majd személyesen felkeresik az illetőt.

Járt nyugdíjasotthonban is. Elkésett. Ott már voltak a kockások, és megígérték, hogy holnaptól több lesz a nyugdíj. Elment a hajléktalanszállóra. Ott a csíkosak jártak, megígérték, hogy holnaptól több lesz a segély.

Egyszer emberek jöttek, mondták, hogy nagy a családjuk, és hoztak száz kopogtatót. Csodálkozott, hogy a borítékok felbontatlanok. Majd biztos később fogják aláírni őket. Azt is mondták, hogy szegények és éhesek, és megígérték, ha kapnak háromezer forintot a szelvények darabjáért, akkor biztosan a pöttyösökre fognak szavazni. Kaptak. Ez zavarta, de mondták, hogy a csíkosak is ezt csinálták, amikor még kicsik voltak.

Már csak pár napjuk maradt, amikor jött egy pöttyös, akit már látott a tévében. Üres ajánlószelvényeket hozott. Ez honnét lehet? - gondolkodott. És mire jó? Majd jött egy kockás, akivel már találkozott, és egy zacskó volt a kezében. A jelölttel tárgyalt. Mikor elment, a képviselő mosolygott. Felmutatta a zacskót, megvannak a kopogtatók! Hozzátette, nem kért sokat, csak szeretné, ha támogatnák azt az ingatlaneladást az önkormányzatban, amit eddig elleneztek. Kérte, írják át az adatokat az üres szelvényekre az ő nevére. De ki fogja aláírni? Letett tollakat, és mondta, hogy a kockások is ezt csinálták, amikor még kicsik voltak.

Sikerült tehát jelöltet állítani. A cédulagyűjtő alig várta a választás napját. Neki ez lett volna az első. Felhívta az összes ismerősét, hogy menjenek a pöttyösökre szavazni. Érvelt, vitázott, örült, hogy tehet valamit azért, amit demokráciának hitt.

Aztán telefonhívást kapott, kérték, menjen be az irodába. A jelölt nem volt ott. Mondták, hogy visszalépett. Kérdezett, de alig válaszoltak. Úgy tudják, egy felügyelőbizottságban fogja ezentúl a csíkosakat képviselni. Ekkor hazament, megmosta az arcát, és nem értette, miért kellett őt szembe köpni.

Dr. Farkas Péter, egyetemi adjunktus

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.