Azt gondoltam, hogy többet nem kell szólni a 13. havi nyugdíjról.

2001. november 23-án, amikor az Országgyűlésnek benyújtottam a 13. havi nyugdíj bevezetéséről szóló határozati javaslatot, azt hittem, hogy termékeny talajra hullanak az érveim. A bizottsági ülés azonban még napirendre sem javasolta a beadványt, azonban a szociáldemokrata kormány bevezette ezen támogatást.

Az idő múlásával egyre több támadás érte ezt a döntést. Úgy látszik, hogy a társadalmi valóságtól távol álló, sokszor a teljesítménnyel nem arányos, igen magas jövedelemmel rendelkező, mindig az élet napos oldalán sütkérező egyének mindent elkövetnek azért, hogy az indokolt pénzügyi juttatást felszámolják.

2007-ben Hamecz István, az MNB egyik igazgatója kijelentette, hogy aki kitalálta a 13. havi nyugdíjat, annak legyen a neve mindörökre kisbetűvel írva az évkönyvekben. Miért lettem nemecsek ernő című írásomban már reagáltam ezen megállapításra, és azt gondoltam, hogy ezzel lezárult a nagy támadás.

Tévedtem. Palócz Éva néhány héttel ezelőtt kijelentette, hogy nem emlékszünk demonstrációra, amelyben a magyar nyugdíjasok a 13. havi nyugdíjat követelték volna. Ezen járandóságot a politikusok tukmálták rá a magyar szavazókra, abban bízva, hogy az majd választási győzelmet hoz nekik.

Nem értem, hogy miért csak az utcai döntések, demonstrációk alapján kell a politikának bevezetnie különböző juttatásokat. Miért nem lehet a politikusokat észérvek alapján meggyőzni a juttatások megvalósításáról? Azt Palócz Évának, Hamecz Istvánnak is be kell látnia, hogy valóban indokolt volt a 13. havi nyugdíj bevezetése. Az 1990-es években a nyugdíjasokat sújtó döntések eredményeként 1996-ban a nyugdíjak reálértéke az 1989-es reálértéknek csak 70 százalékát érte el. Ezt követően megkezdődött a növekedés, amelynek hatására csak 2003-ban volt hasonló a nyugdíjak vásárlóértéke az 1989-es évhez képest. Ezt a felzárkózást akadályozta az Orbán-kormány 1999-es intézkedése, amelynek alapján a törvényben meghatározottnál lényegesen kisebb mértékben emelték a nyugdíjakat a nyugdíjas-társadalom döntő többségénél. A 13. havi nyugdíj létjogosultságát azért sem lehet megkérdőjelezni, mert hazánkban a nyugdíjbiztosítás kiadásai a GDP százalékában nem érik el az Európai Unió országainak átlagát. A 2001 novemberében benyújtott határozati javaslatban hangsúlyoztam, hogy amíg 1990-ben az átlagos nyugdíj az átlagkeresetnek 66,1 százaléka volt, 2000-ben csak 59,1 százaléka. Az sem mellékes, hogy a decemberi nyugdíj folyósítása után csak hat hét múlva kapják meg a nyugdíjasok a következő nyugdíjat, ez a jelentős decemberi kiadások miatt sok gondot okoz számukra.

A karácsony a szeretet ünnepe, ezt a nemes érzést a nyugdíjasok ajándékozással is szeretnék kifejezni. A karácsonyi ajándékozásnak - különösen az idősek körében - nagy lélektani jelentősége van, mert így a szeretetet nemcsak érzelmeikkel, hanem cselekedeteikkel is kinyilvánítják. Csak remélni tudom, hogy az élet napos oldalán sütkérező szakemberek belátják, hogy nemcsak demonstrációkkal, hanem más módon is ki lehet elégíteni azokat az igényeket, amelyek megjelennek egyes társadalmi csoportok körében.

Dr. Takács Imre Hajdúszoboszló, az Országgyűlés MSZP-frakciójának tanácsadója, a NYOSZ Közgazdasági Bizottságának elnöke