Az ellenzék különben leszavazta volna a költségvetést, és a két hónapja újraválasztott Harper máris állhatott volna megint a szavazók elé. A Haitiből bevándorolt, színes bőrű, eredetileg liberális rádiós újságíró főkormányzó nyilván nem ideológiai segítséget adott a konzervatív miniszterelnöknek, hanem úgy ítélte meg, hogy Kanadának a válság miatt szusszanásnyi, pártpolitikától mentes időre van szüksége.

Nehéz persze távoli, eltérő problémákkal küzdő országokat összehasonlítani, de nekünk nyilván nincs ilyenre szükségünk. A kormány itt is kisebbségben van, az ellenzék itt sem szándékozik megszavazni a költségvetést. S a jelek szerint Sólyom László államfőnek sem szükséges úgy döntenie, hogy valahogy neki kellene segítenie a választók kegyelméből regnáló kormánynak. A költségvetési szavazás eredményét ugyan nem tudjuk, de a jelek szerint a mi elnökünk és ellenzékünk okkal véli úgy, hogy az ország nélküle is kilábol valahogy a csávából, erőlködjön tehát a kormány maga.

Magyarországon a helyzet egyik elterjedt interpretációja, hogy rosszabbul mennek a dolgok, mint máshol. Az igazsághoz azonban talán közelebb van az, hogy bizonyos vonatkozásokban rosszabbul, másokban jobban állunk, mint egyik vagy másik ország, egyes összehasonlításokból (például a korrupció szintje szűkebb régiónkban vagy akár az Európai Unióban) viszonylag jól jövünk ki, másokból (például az adófizetői morál vagy a költségvetési fegyelem tekintetében) rosszabbul.

Nehéz persze megszokni a kisebbségi kormányzást, de mindez smafu ahhoz képest, hogy az életszínvonalban, mint évszázadok óta, most is előttünk járó cseheknek a teljes parlamenti patt miatt nemrégiben fél éven keresztül semmilyen kormányuk sem volt. Nem örül a többség annak, hogy Magyarországon nyilasutódok szervezkednek, de gárdistáink kismiskák a dán, svéd vagy német neonácik mellett. Futballhuligánjaink se létszámban, se radikalizmusban, se puszta izomerőben nem állják a versenyt olasz, török vagy holland kollégáikkal. Persze magyar és magyar is tudja utálni egymást, de ez közelében sincs annak a gyűlöletnek, amelyet flamand és vallon belgák éreznek egymás iránt - miközben ott élvezik a világ egyik legmagasabb bérszínvonalát, és még a sörük meg a csokijuk is jó.

Vannak bajaink, köztük súlyos, nyomasztó gondok is. Ahogy másoknak is vannak bajaik és súlyos, nyomasztó gondjaik. Nincs okunk kedvetlenségünket annak magyarázgatásával stabilizálni, hogy mi még másoknál is rosszabbul érezzük magunkat.

Bár érthető, ha emiatt a mi ellenzékünk másoknál is rosszabbul érzi magát.