Itthonra ez is jó lesz?
Csak hát már most is lassan 50 milliárd forinthoz ér a gyógyturizmusra és a wellness-fejlesztésre kiadott állami támogatás mértéke, még sincs sok látszata. Illetve van, de főleg rövidlátóknak: ha európai mezőnyben akarunk versenyezni, esélytelenek vagyunk. Ennyi pénz elköltése után is hiányzik az európai mércével értékelhető wellnessközpont Magyarországon, csakúgy, mint a valódi wellnesshotel.
Elsősorban is a különlegességeket kellett volna fejleszteni: a budapesti fürdőket és a hévízi tavat. Később ugyan kaptak pénzt a történelmi fürdők, újjáépül a Hévízi-tó környezete, az egri török fürdő is, de öt év késésben vannak. Így lett a szegedi szecessziós Anna-fürdő felújítása a Széchenyi-terv legszebb eredménye.
Ezenkívül nem tudnék egyetlen karakteres fürdőt és szállodát sem kiemelni a Széchenyi-terv keretében építettek (felújítottak) közül, pedig hetvenkét pályázat érdemesült támogatásra. A magyar fürdők a vízfelület nagyságában, a medencék számában képesek csak versengeni. Építészeti megoldásaikkal, azaz külsejükkel nem, és szolgáltatásaikkal sem: a fürdőkből a mai napig hiányzik a szaunapark, a konditerem, a kímélő ételeket kínáló étterem. Németországban még arról is készült lista, hogy melyik fürdő konyhája a legjobb. Nálunk nem, bár amilyenek az általában szívességi alapon összeállított különféle listáink, lehet, hogy ez a szerencse.
A magyarok vetélytársai pontosan azok az országok, ahonnan mind több és több turistát szeretnénk látni, de ahonnan évről évre kevesebb jön. A német és az osztrák piac a fejlesztésben húsz évvel jár Magyarország előtt. Szaunaoázis egyedül Sárváron található, nyolc szaunával, ami osztrák és német viszonylatban nevetséges. Négymilliárdos rekordberuházás a sárvári fürdőé, kétmilliárdot az államtól kaptak. Mégsem volt elég ahhoz, hogy legyen megfelelően elszigetelt pihenő (ami pedig alap volna). És hogy egy másik példát is mondjak arra, hogy nem a pénz, hanem szakértelem hiányzik leginkább: a Kneipp-medencét belülre rakták, ami garantálja, hogy fölmelegszik, így nem serkenti a vérkeringést.
A Széchenyi-terv kiírásakor hangsúlyozták: minden fürdőnek valami mást kell sugároznia. Ehhez képest éppen annyira lehet megkülönböztetni a fürdőinket egymástól, mint mondjuk a plázáinkat. A Köln melletti Mediterana wellnesskomplexum himalájai kristálybarlangja a világon is egyedülálló. Ide tanulmányútra utaztak az egyik hévízi hotel és az esztergomi fürdő beruházói - de ismerve az eredményt fölösleges volt az út, nem tanultak semmit. Magyarországon milliárdokból építettek úgy föl wellness-szigeteket és szállodákat, hogy mindig hiányzik belőlük valami. A helyiségeken kívül például a házirend: mindenki úgy izzad, üvölt, ugrál, ahogy akar.
De ha Köln túl messze van, nem lett volna baj, ha a több tízmilliárdnyi állami források felhasználói kiutaznak Passau környékére, ahol a bajor termálrégió öt fürdőjéből három található 25 kilométeres körzeten belül. A bajorországi Edlingben megtekinthető a világ legnagyobb szaunaparadicsoma, 27 egységgel, 1450 négyzetméter termál-, és 2350 négyzetméter gyógyvízfelülettel. Bad Füssingban 12 ezer négyzetméternyi vízfelületből és száz medence közül lehet választani. Így már érthető, hogy a németek évente 73 milliárd eurót költöttek wellnesskezelésekre és termékekre.
Nemcsak a wellness-, hanem a gyógyfürdőkre elköltött milliárdok hatása is kétséges. A fürdők többsége regionális igényeket szolgál ki, marketingtervükben nem is szerepel, hogy országos szinten tegyék népszerűvé a fürdőket. Sokan ma már azt mondják, elég lenne négy-öt kiemelt és nyolc-tíz kisebb jelentőségű fürdő.
A nagybajomi termálfürdő honlapján ez olvasható: "Elegáns, igényesen felépített. A Termálfürdő 1,5 évig üzemelt, majd az üzemeltetője felszámolás alá került. Jelenleg új tulajdonosa van, aki a szükséges karbantartási és felújítási munkák után újra beindítja a fürdőt (2008 nyarán már nem)."
Költőien tömörre csiszolt helyzetjelentés, nincs is nagyon mit hozzátenni.
Az ÁSZ idei jelentése szerint nemzetközi jelentőségű fürdő található Bükön, Zalakaroson és Sárváron. Bük és Zalakaros ismét százmilliós támogatást kap - foltozgatásra. Ezek a fürdők a nagyszülők és a gyerekek igényeit elégítik ki. Bükön, Zalakaroson medence van elég, élménymedence is, Bükön ötezer négyzetméteres vízfelületre három szauna jut, ágy sincs elég, sokan az ablakpárkányon ücsörögve izzadnak. A kútból meg szóda jön gyógyvíz helyett. A büki gyógyfürdőt 2010 augusztusáig alakítják át 1,75 milliárd forintos beruházással. Ebből 525 millió forint lesz az állami támogatás. Zalakaroson 2011 májusáig 2,7 milliárdos költségvetéssel új fogadóépület épül, átalakítják a fedett fürdőt, és fejlesztik a gyógy- meg a wellness-szolgáltatásokat. A fejlesztéshez 809 millió forint támogatást tud felhasználni a város.
Nem értem, miért nem hagyják a több száz milliós - Bük esetében milliárdos - támogatás után az önálló fejlesztést. Ráadásul mindhárom fürdő Nyugat-Magyarországon van, nem messze az osztrák Loipersdorftól vagy a Hundertwasser tervezte Bad Blumau-i wellnessközponttól, vagyis még az adófizetői pluszpénz sem garancia a versenyképességre.
Hogy hasonlót a hasonlóval mérjünk: ennél egy kis, háromezer lelkes, keletnémet város, Kirschau fürdője is többet tud - és ötletesebben: istállópihenő, friss szalmával, meditálásra melegített fehér homok és így tovább. A szomszédságában található a négycsillagos Schumann Szálloda wellnesstemploma 3000 négyzetméteren.
Mi eközben a hotelfejlesztésben is inkább verbálisan erősítünk. A számok senkit ne tévesszenek meg: Magyarországon legalább annyi hotel vallja magát wellnesshotelnek, mint a németeknél és az osztrákoknál. Ugyan rendelet szabályozza a feltételeket, de senki nem ellenőrzi, hogy ezek a szolgáltatók megfelelnek-e a valóságnak. Talán majd egyszer a számvevők.
A szerző újságíró
