Mert a mérleg nyelve ezek után sincs egyensúlyban - a jó hír legfeljebb kicsit megédesíti az alapvetően keserű szájízt. Már csak azért is, mert a kedvező fejlemény valójában erősen viszonylagos. Inkább csak ócska trükközésről van szó ebben az esetben is. Valami olyasmiről, amit már korábban is el-eljátszott velünk Pozsony, de Bukarest szintén (ez utóbbi mostanában felhagyott e gyakorlattal, ám ha Romániában összeállna a nagykoalíció - amire komoly esély van -, ott is könnyen változhatna a kép).

Amikor a pozsonyi oktatási miniszter pár hónapja úgy döntött, hogy a magyar iskolai tankönyvekben ezután majd szlovák helyneveket kell használni, ezzel teljes nyíltsággal az ottani magyarság szerzett kisebbségi jogainak támadtak neki. Az ottani magyarok, érthető módon, azonnal kétségbeestek, az itthoniak szörnyülködtek, káromkodtak, Európa pedig szokásához híven csendesen csóválgatta a fejét. Most pedig íme a deus ex machina: Robert Fico látványosan maga oldja meg azt a válságot, amit ő maga keltett. Közben úgy tesz, mint aki kegyet gyakorolt, és valami nagyon európai dolgot művelt. És persze várja az európai tapsot, amely nyilván nem marad el. Pedig csupán annyi történt, hogy helyreállt a korábbi - korántsem ideális - állapot, amelyet éppen az ő kormánya akart nagy garral megszüntetni. Ünnepelnünk kellene egy nagyjából normálisnak nevezhető állapot helyreállása miatt?

Fico valószínűleg eleve csak üzenni akart. A magyaroknak azt, hogy mindig akadnak csavarok a keze ügyében, amelyek alkalmasint szorosabbra húzhatók. De most nem is ez volt a legfontosabb, hanem Európa - pontosabban az európai szocialista pártcsalád. Ők egyelőre hezitálnak, befogadják-e a Smert teljes jogú tagként maguk közé. Az általa előidézett válságot Fico most úgy mutatja be nekik, mint Slota művét - a saját kezű megoldással pedig jelzi: mindent azért nem enged meg a szélsőséges koalíciós partnernek, és teljesen kézben tartja a dolgokat. Bízhatnak benne az európai szocialisták.

Nem vitás, Fico ezúttal is jól számol: kétség sem férhet hozzá, hogy pontosan az általa kívánt benyomást kelti most Brüsszelben, nem mellékesen: elég olcsón.

Nagyobb tévedést nehezen követhetne el a magyar diplomácia, mint hogy a tegnapi pozsonyi parlamenti cirkuszt a kétoldalú viszony javítása irányába tett lépésként értelmezné. Sajnos a kapcsolatok e döntés után is épp ott vannak, ahol eddig: holtponton. S hogy Fico e helyzeten nem is akar változtatni, azt Gyurcsány mind a hat pontjának laza elutasítása mutatja. E program ugyanis tényleg szolgálhatott volna bizonyos alapként a bizalom újraépítésének elkezdéséhez. Csakhogy, úgy látszik, ez most nem illeszkedik Fico terveihez. Ha másért nem, a kormányfő választási elképzelései miatt. Hiszen ő most azon ügyködik, hogyan hódíthatná el Slotától a "mélyszlovák" szavazóbázist.

Magyarországnak nemigen marad más választása, mint hogy lenyeli a békát. S persze figyeli Fico kezét: mikor kezd el újra trükközni a cinkelt magyar kártyával. Merthogy megteszi, afelől nemigen lehet kétség.