Szőke Zsuzsa (Hőhányók, november 18.) hozzáértés nélkül, félinformációk birtokában kollektív bűnösként leplez le minden távhőszolgáltatót és önkormányzatot. Például azt állítja, hogy a radiátorok hőtároló képessége a nullával egyenlő - még szerencse, hiszen azok hőleadók. Azt mondja, a panelházaknak nincs hőszigetelésük - van, csak kevés, és az elmúlt évtizedekben tönkrement. Szerinte a távhőtörvényből kimaradt a leválás szabályozása - el kell olvasni a törvényt. És még sorolhatnánk, de ehelyett inkább arról szeretnénk tájékoztatni a közvéleményt, hogy a távhő megszüntetése milyen környezeti hatásokkal jár.

A távhő megszüntetése csak tervszerű menetrend szerint, országos program mentén képzelhető el. Máskülönben katasztrofális helyzetbe kerülnek, fűtés és meleg víz nélkül maradhatnak, akik a folyamat végére kerülnek.

Először dönteni kellene a földgázellátó hálózat bővítéséről. Ez mintegy 60 milliárd forint lenne az országban - ki fizeti meg? Utána tömegesen és tervszerűen, egy-egy városban lényegében egy időben fel kell szerelni kazánokat vagy az azok többszörösébe kerülő alternatív hőtermelő berendezéseket a házakra, hőszivattyúk esetén ki kell építeni a megfelelő teljesítmény átvitelére képes villamos hálózatot stb. A több évig tartó folyamat további költséget okoz a lakóknak, vagy ha állami támogatással történik, az adófizetőknek. Mindezt azért, hogy egy meglévő, villamos energiával kapcsolt, hőtermelésre alapozott távhőrendszert primer, tehát alacsony hatékonyságú gáztüzeléssel lehessen helyettesíteni. Primer gáztüzelés esetén 40 százalékkal több gázra van szükség, mint a kapcsolt termelésnél, s a kibocsátott füstgáz mennyisége is ennyivel több.

Mi várható a változástól a hatalmas költségen kívül? Az egyetlen előny: megszűnik a távhő szállítási vesztesége (nem olvad a hó), viszont megnő a gáz szállítási vesztesége.

A hátrányok már számosabbak. A távhő bázisa, a kapcsolt villamosenergia-termelés, vagyis az áram drágább lesz, mert nem lesz távhőhálózat, ahova a hőt elhelyezzék - a szükséges hűtést az erőművekben ki kell építeni. Ennek fedezetét persze részben az adófizetők fogják biztosítani, hiszen az erőművekkel kötött szerződések felmondása súlyos milliárdokba kerül majd a megszüntetendő távhőszolgáltatók tulajdonosainak. A kapcsolt hő- és áramtermelés megszűnése évi 35-40 PJ-lal (1-1,2 milliárd m3-rel) növeli meg az ország földgázfelhasználását (és importfüggőségét), ezzel együtt pedig legalább kétmillió tonnával növeli a CO2-kibocsátást, és a kvóta eladásából származó költségvetési bevétel ennyivel csökken. Nő a környezeti terhelés, a lakótelepeken több lesz a kémény, a helyi füstgázkibocsátás, és persze idővel több lesz a balesetveszélyes kémény is. Ezekről a hatásokról éppen a szerző által is sokat emlegetett 2001. évi LXXXI. törvény alapján kell tudniuk az embereknek, hiszen az aarhusi egyezmény azt mondja ki, hogy egy-egy környezeti állapotot befolyásoló döntés valamennyi tényezőjéről tájékoztatni kell az érintetteket. Ez az elv Szőke Zsuzsa cikkében egyáltalán nem érvényesült, hiszen a környezeti állapotot is befolyásoló tényezőkről nem tett említést.

A távhőszolgáltatásnak semmi köze az azt használó épületek állapotához. A panelépületek 30 éve épültek, lakóik Csipkerózsika-álmukat aludták, és persze a csodát várták akkor, amikor sem a hőszigetelés, sem a nyílászárók, sem a tetőszigetelés, sem a fűtési rendszer fogyasztói tulajdonú részének (csövek, radiátorok), sem az egyéb vezetékek (elektromos, víz, csatorna) cseréjéről nem gondoskodtak. Ezért a távhőről való leválás Balassagyarmaton sem sikertörténet, mert távhő ugyan nincs már náluk, de a gondjaik ugyanazok maradtak, hiszen a házakat nem újították fel. A megoldás éppen az olyan programokban van, mint a Panelprogram, amely a korszerűsítésen keresztül támogatja az energiamegtakarítást és a környezetvédelmet - természetesen a tulajdonosok tehervállalásával. Ha valaki a távhőt valóban környezetbarát, tehát megújuló energiával váltja ki, az ezekből a programokból kérhet támogatást.

Gondjaink többsége abból származik, hogy a tények helyett a vágyainkból indulunk ki, amikor pedig kiderül, hogy a vágyott megoldás inkább újabb bajok forrása, jön egy újabb álmodozó, aki könnyű, gyors megoldást ígér. Ettől a helyzet mindig csak rosszabb lesz. A szakma képviselőit, azokat, akik értenek a távhőszolgáltatáshoz, leginkább az zavarja, hogy a valós megoldási javaslataikat nem akarja meghallani senki, pedig szívesen megmondanák, hogy "mire való a radiátor", és mikor működik jól. Ha pedig nem hisznek nekünk, akkor el kell menni északra, az ezüstsirály hazájába, ott ugyanis a gázfűtés helyett 30 év alatt a környezet védelme érdekében gyakorlatilag mindenütt távhőt építettek ki.

László György

a Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetségének alelnöke