"Szerda estétől kétségbe voltunk esve. Imádkoztunk és kérleltük a Mindenhatót, hogy történjen meg a lehetetlen, és a mumbai Holtzberg család meneküljön meg a Sátán kegyetlen karmai közül. Ahogy múltak az órák, egyre fogyott a remény, és péntek estére már egyértelmű lett: a mumbai Chábád zsinagóga és zsidó központ már csak halottakat tartogat falai között.

Minden ember halála felmérhetetlen veszteség. De olyan embereké, akik teljes önzetlenségből, másokért élték életüket, még felfoghatatlanabb. Szívem összeszorul, amikor a mindig mosolygós Gabrielre... és a szülők nélkül maradt kétéves Mojsira gondolok.

Gabival 13 éves korunk óta ismertük egymást (...)

Soha sem volt kérdés, hogy a rabbipályát választja, mindig azt kereste, hogyan tud tanítani, hogyan tud másokat a zsidósághoz visszavezetni. Mindig tudtuk, hogy tehetségével messzire fog jutni.

Rivkát izraeli születésű feleségem által ismertem meg. Elemi elsőtől voltak osztálytársak, és még mielőtt Gabival találkoztak volna, gyakran járt hozzánk Haifa melletti lakásunkra, hogy Debórával a főiskolai tananyagot átismételjék.

Ott voltunk az eljegyzésükön, az esküvőjükön, és úgy gondoltuk, ennél jobban egymáshoz illő párt ritkán hoz össze a Teremtő keze. Igazán boldogok voltak együtt, és az egymást követő halálosan beteg kisbabák sem vették el kedvüket az élettől, és ami a legfontosabb, az örömteli élettől, egy olyan élettől, amiben nem magukkal és a maguk fájdalmaival voltak elfoglalva, hanem a nap 24 órájában küldetésüket teljesítették. Nem is csodálkoztunk, hogy Gabi és Rivka Bombayban kötöttek ki. Olyan emberek voltak, akik nem riadtak vissza a nehézségektől, akik a világ legtávolabbi pontjára is készek voltak elmenni, hogy másokon segíthessenek. És segítettek is. Otthonuk, a "Chabad House" mindig nyitva állt, és fénypontja volt nemcsak a helyi 4000 indiai zsidónak, akik végre "szülőkre" leltek, hanem a több tízezer, évente megforduló izraeli fiatal turistának és külföldi üzletembernek is.....

A fény követei szerda este egy egészen más küldetés követeivel találták magukat szembe. A "Sátán" követei tettek náluk látogatást, hogy hideg fejjel kegyetlenül legyilkolják őket és a Chábád Ház többi vendégét, köztük Leibish Teitelbaum rabbit, a sátoraljaújhelyi és máramarosszigeti rabbicsalád sarját, az Auschwitzban mártírhalált halt nyírbátori ortodox rabbi unokáját, aki nyolc kisgyereket és egy özvegyasszonyt hagyott maga után.

A sötétség követei kegyetlenül végeztek velük, de a fényt nem tudták legyőzni.