A gazdaság kiválóan teljesít, a gyarapodás kézzel fogható. A pártok kínálata pedig nem sokban tért el egymástól a kampányidőszakban, azt is meglehetősen belterjes módon, fáradtan, invenciótlanul adták elő a publikumnak, amely még a közeledő válságról elhangzott óvatos szavakra sem kezdte el a fülét hegyezni. Miért is tette volna? A kilátásba helyezett rosszabb napokra egyelőre alig utal valami, a krízisnek szinte még a szele sem érintette meg Romániát. Sőt, most ígértek be nagyarányú fizetésemeléseket. Ami ezen túl van: afféle szófia beszéd lehet, amivel inkább csak ravaszdi politikusok, közgazdászok riogatnak a fogyasztási láz kordában tartása végett. És mert Románia nem hisz a válságban, nem is érezte igazán tétjét a szavazásnak. A politika külön pechjére a voksolás napja még egy háromnapos ünnepre is esett.

Most sokan egyszerűen az ideológia haláláról beszélnek Romániában. S az "ideológiai alkony" vasárnap óta csak mélyül. A parlamentbe került pártok figyelmét azóta lényegében egyetlen dolog köti le: hogyan lehetne belőlük kormányzati erő. Szinte bármi áron - program, értékrend, politikai családhoz való tartozás láthatóan nem lehet akadálya a koalícióalkotásnak egyikük számára sem. Bármilyen - akár a legfurcsább - kormánykoalíció is létrejöhet. Basescu pártja persze helyzeti előnyt élvez a miniszteri bársonyszékek felé megindult nagy tülekedésben, hiszen az elnöknek sok finom eszköze van a verseny befolyásolására. És persze durvább is. Mégsem lehet nyugodt az államfő afelől, hogy ő lesz a királycsináló. Hiszen erre az eddigi miniszterelnöknek, Tariceanunak legalább akkora esélye mutatkozik. Ha a két nagy egyike mellé áll a pártja, a parlamenti többség megszerzése valószínűleg nem lehet gond. Igaz, a támogatásnak nagyon megkéri majd az árát: egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy akiről eddig mindenki úgy gondolta, hogy menthetetlenül elhasználódott a kisebbségi kormányzásban, az új kabinetnek is az élén találja majd magát - csak éppen a partnerei a korábbi legnagyobb ellenfelei lesznek majd.

De ha sokesélyes is a most induló meccs - azért a választék az előzőekhez képest szűkült. Szerencsére. A román választások talán legnagyobb pozitívuma ugyanis a külső szemlélő számára az, hogy a legszélsőségesebb pártok csúnyán megbuktak. Együtt az általuk képviselt otromba magyarellenességgel. Feltűnő volt, menynyire hiányzott a kampányból a magyarellenes retorika, pontosabban: a magyarokról szinte szó sem esett benne. Mintha csak nem is lettek volna. Ennek az üzenetnek az egyik fele öröm az ottani magyarság számára. A másik része már kevésbé, mivel ez azt jelzi: a sajátos kisebbségi gondok megoldása jelenleg nem szerepel a román nagypolitika étlapján.

Ez akár így is maradhat. Az RMDSZ szépen szerepelt ugyan a voksoláson, és elmaradtak a belmagyar háborúk is a kampányban. Csakhogy a magyar párt jelenléte az új kabinetben nem szükségszerűség - és a román pártok erősen hajlanak is rá, hogy belromán forgatókönyvek alapján oldják meg a házi feladatot. Márpedig egy RMDSZ nélküli koalícióban a romániai magyarság ügyeinek előrevitelére az eddiginél is kevesebb esély lesz. Pedig eddig se volt különösebben sok.