Ma az iskolák esetleges szempontok alapján választják meg, milyen idegen nyelveket oktatnak. A tanítandó nyelvek megválasztásában nem érvényesül az ország gazdasági és kulturális szükségleteinek szempontja, így aztán előfordul, hogy fontos nyelvek tanítása kiszorul vagy teljesen megszűnik iskoláinkban. Meg kellene találni a módját, hogy nem erőszakoltan, de központilag irányítsák a nyelvválasztást.

Változatlan az angol primátusa. A némettel nincs baj, második idegen nyelvként a tanulók többsége a németet választja. A francia azonban lassan kezd olyannyira háttérbe szorulni, ami gazdasági és különösen kulturális szempontból nem indokolható. Az orosz nyelv oktatása a rendszerváltozás után szinte teljesen megszűnt, pedig jelenlegi gazdasági kapcsolataink bizonyos létszámban szükségessé tennék tanítását, de e nyelv kulturális szempontból sem elhanyagolható. Hasonló szempontok miatt teret kellene biztosítani a spanyolnak és az olasznak.

Nyomatékkal szeretnék szólni a latin nyelv oktatásáról. A klasszikus nyelvek ismerete "segít felülemelkedni a korlátolt nemzeti állásponton és valamenyi nép klasszikus műveltségű emberei számára közös, tágabb látóhatárt nyit meg" - vallotta Engels. A latin tanulása tehát nem közvetlenül a gyakorlati haszna miatt fontos, hanem azért, mert rendkívüli mértékben fejleszti a szellemi képességeket, az alkotó gondolkodást. Nem véletlen, hogy az elmúlt évtizedek tudományos-technikai forradalmát megvalósító nagy tudósok - köztük a matematika és az atomfizika magyar üttörői - a klasszikus műveltséget nyújtó gimnáziumok tanulói voltak.

Kultúrpolitikusainknak gondoskodnia kellene arról, hogy - ha nem is nagy számban - legyenek gimnáziumaink, amelyekben - meggyőzve a szülőket és tanulókat - vannak latint tanuló tanulócsoportok.

Ágoston György, ny. egyetemi tanár, a neveléstudományok doktora