Kiigazítás és megjegyzés

Sebők János alapos, informatív és végtelenül elszomorító körképet festett az önmagát nemzeti rock eufemizmussal szépítő - s a mostani szlovákiai balhéban is részes - szubkultúráról (Kárpátok, zengjetek!, október 25.), de egy ponton ki kell igazítanom, s egy megjegyzéssel ki is egészíteném.

A korai magyar bőrfejű bandák sorában említi a Hétköznapi Csalódásokat, ami teljes tévedés. A HétköznaPI CSAlódások (ők ilyen ortográfiával írják, és nem árulom el, hogyan rövidítik saját nevüket) normál punkzenekar: semmi közük a szélsőjobbhoz, éppenhogy őket jelentették fel kétszer is úgymond szélsőbalos dalszövegeik miatt. Honlapjukon olvasható, mikor, mivel verték ki a jobboldali biztosítékot. Ha valaki archiválta Sebők cikkét, húzza ki őket az első hasáb közepéről, ennyire rossz társaságba nem keveredtek fennállásuk 18 éve alatt.

Megjegyzésem a zenei mainstream néhány kiválóságának szégyenletes szerepvállalására vonatkozik, ami kimaradt a cikkből. A Goj Motorosok honlapjára kattintva, az egyesület örökös tiszteletbeli - és alapító - tagjaként van feltüntetve Koltay Gergely (Kormorán együttes) és Tátrai Tibor (aki olyan zenekarokban gitározott, mint a Syrius, a Generál, a Skorpió vagy a HBB), a támogatók között pedig feltűnik Szűcs Antal Gábor (szintén egykori Skorpió-gitáros) is. Pár éve még Tátraival együtt volt a vezetőségben Nagy Feró (a Beatrice énekese) is, de ő legalább kiszállt; viszont akad ott olimpiai és világbajnok sportoló (Gyarmati Dezső vízilabdázó, Lázár Vilmos fogathajtó) és ismert színész (Dörner György) is.

Szívük joga - mint ahogy nekem is jogomban áll ebből következtetéseket levonni. Soha semmilyen produkciójuk nem fogja elfeledtetni velem mindazt a gyalázatot, amit az egyesületük neve által kiváltott asszociációk miatt az ő nevüktől sem tudok elválasztani.

Szőnyei Tamás, Budapest

Kedves Tamás! Én másként látom ennek a zenekarnak a történetét, amelyet 18 éves fejlődése során címkéztek polgárpukkasztónak, szélsőbalosnak, liberálisnak stb., bár ők magukat mindig is anarchista punkoknak tartották, s jól odamondogattak mindenkinek. Ez a zenekar suhintott jobbra és balra, belerúgott a halott Kádárba, éltette Che Guevarát, fel akarta köttetni Csurkát, élcelődött a kisgazdákon, kigúnyolta Viktort, kapott tőle a karvalytőke, és Őszöd után tetemre hívta Gyurcsányt is.

Kezdetben a régi rendszert gúnyoló szövegekkel szerzett népszerűséget, aztán amikor polarizálódni kezdett a politikai-kulturális-zenei élet, Csurka hívei besorolták a liberál-komcsi kategóriába, az újbaloldalon pedig futtatni kezdték a botránybandát. A változó politikai erőtérben azonban a zenekar mára ismét új helyzetbe került, mert lemezükön kemény, gúnyos, kormányoldalnak címzett bírálatokat fogalmaztak meg (Bolgárpukkasztás, Tolvajtempó), aminek következtében bizonyos esetekben már őket is jobboldali kontextusban emlegetik.

Két példa: több zenefeltöltő oldalon a zenekart egy lapon említik (és tiltják) a nemzeti rock csapataival (Egészséges Fejbőr, Oi-kor, Hunnia stb.), a Divízió 88 náci zenekar (Halál a zsidókra, Az SS-harcos dala, Adolf Hitler) pedig több számukat is feldolgozta, amire a szerző-zenekarvezető Megyeri Ferenc kissé átgondolatlanul úgy reagált, hogy ő ezen csak nevetni tud. De mondott ő mást is: Mi nem egy pol-beat zenekar vagyunk, akik a politikai meggyőződésük alátámasztására használják fel a zenét. Amit mi csinálunk, az tulajdonképpen szerepjáték... A lényeg továbbra is: kaja pia, anarchia. Szó sincs tehát elkötelezettségről, csak balhéról, s nem csodálkozhatunk, ha az ilyen össze-vissza lobogó zászló mögé furcsa hadak is kezdenek gyülekezni.

Sebők János

 

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.