A szerző rendező

Stimmel. Csak a kabaré megszűnésének dátumával lehet vitatkozni. Előbb kellett volna nevet változtatni. Negyvenéves tagságomra, ottlétemre hagyatkozva csak két nagy korszakos jut eszembe: Kellér Dezső és Róna Tibor. Az ő idejükben még tényleg vidám volt a Vidám Színpad. Mindenki eldöntheti, mikorra datálja a kabaré megszűnését. Nem tisztem a döntnök szerepét vállalni. Annál is kevésbé, mert sok az ellentmondás.

1997. december 31., Népszabadság, Varsányi Gyula: "A műfajnak ma egyedüliként elkötelezett Mikroszkóp Színpad jelenleg közhasznú társaságként működik" és: "A bohózatot játszó Vidám Színpad nekem a hatvanas éveket idézi."

2004. január 8., Népszabadság, Lichtmann Tamás irodalomtörténész: "A klasszikus kabaré mindenütt a világon, így Magyarországon is eltűnőben van. A XX. század elején állítólag hetven ilyen intézmény működött Budapesten, ma jóindulattal is csak kettőt tudunk megnevezni: a Sas József vezette Mikroszkópot és a Vidám Színpadot."

2004. február 13., Élet és Irodalom: Molnár Gál Péter a kabaréról írt cikkében 2002 januárját idézi: "Közgazdasági analfabéta lévén nem tudom, mi az a mérleghiány, és azt sem, mi a szállítási tartozás. Mit szállíthat a Vidám Színpad? A színvonalat. De azzal nem tartozhat. Azt leszállította. A Révay utcai színház története véget ért. Nem csak a pénze fogyott el. A nézői is. Társulat is..."

Hát akkor? Mikor szűnt meg?!

Kellér Dezső konferálta és újságban nyilatkozta: "A kabarénak az is feladata, hogy a panaszokat bátran szóvá tegye. A kabarénak éltető eleme a bátorság. A dráma megríkat, a vígjáték megnevettet, az operett elandalít, a kabaré meghökkent." Ha még ma is köztünk lenne, fogná a függönyt, és mondaná: "Kedves közönség! Sajnálattal jelentem be, hogy itt a Vidám Színpadon nem kell a kabaré! Minek is kellene? A panaszokat ma már ordítják. A bátorságnak az utcán adják tanújelét. A meghökkentésről nem is beszélve. Elég, ha reggel bekapcsoljuk a tévét, fellapozzuk az újságokat. De ez nem teljesen stimmel, mert mi itt mindezekről nem morcosan, de komolyan gondolkodva, mosolyogva beszéltünk, és önök nevettek! Micsoda különbség!"

Tehát le a kabaréval! Eddig kettő volt belőle, most az egyik megszűnt, marad az egy. Tényleg? Marad? A Révay utca 18.-ba új színház kell. Új vezetéssel és sok-sok pénzzel. Átfestett, átalakított előcsarnok, klímaberendezés, új portál. A nézőteret is átépítik, így kell ezt csinálni! Shakespeare A velencei kalmár című művével nyitottak. Az új név: Centrál Színház. Jó! Érdekes! Nem idegen! Már szinte megszoktuk. Hiszen centrálnak már itt van az egyetem, a filmstúdió, a kávéház, a mosoda... Miért ne lehetne Centrál Színház? Nehogy a névhasználatot jóváhagyó fővárosnál valakinek eszébe jusson a Városligetet Centrál Parkká tenni. Igaz, hogy a területen van már park, sétány, állatkert, jégpálya, ott elcsúszhat valaki, és akkor lábát, nyakát törheti. Aztán jön a duma... Mármint a Duma-kabaré. Bocsánat, elegánsabb, ha stand-up comedyt mondok. Egy kérésem van csak. Írják fel az alapítás évét, pontos dátumát, mert az évforduló ünneplésekor erre feltétlenül szükség lesz. Nem kell egyszerre két bajt csinálni. Az egyiknél nem tudjuk, mikor született, a másiknál meg, hogy mikor szűnt meg. Ha megszűnt, akkor érvényét vesztette az a célkitűzés, amiért létrejött. A "Vidám Színpad" név rangjával, sikereivel, botlásaival a kabaréhoz kötötten legyen a múlt emléke. Most mi a teendő? Mentsük, ami menthető! Jó lenne a színháztörténeti emlékké vált épületet és a vele szemben lévő ház között a magasban feszülő világítótestet védetté nyilvánítani. A KÖH Műtárgy-felügyeleti Iroda szíves figyelmébe ajánlom. Hirdesse a tábla, hogy itt egykoron mosoly, nevetés született. Ma is szükség lenne rá.