Ebben 2006 szeptemberében talán még Gyurcsány Ferenc sem bízott. De végképp illett elbizonytalodnia ez év áprilisában, amikor magára maradt a szocialistákkal és a kormányzással. Most megnyertek egy menetet, bár a meccsük nem áll jól. Az emberek egy tegnap közzétett (Tárki-Forsense) közvélemény-kutatás szerint ritka rosszul érzik magukat az országban. És aggódnak érte.

Minimális nyugalmat adhat, hogy nem hullott szét a politikai felépítmény.

Ehhez az SZDSZ-nek azt kellett tennie, amit már késő tavaszszal, a koalícióból való távoztukkor sokan - elsősorban nem a barátaik - megjósoltak. Nem engedték idő előtti választásokig jutni a dolgokat. Azt, hogy ez nem volt számukra könnyű, opportunus alku, bizonyítja, hogy menet közben szinte összes volt nagyja elhagyta a pártot, miközben mostani vezetői véresre marták egymást, mígnem elfogadták, hogy a világválság felülüti a pártválságot. Nem tudni, hogy ezek után mivel állnak a választók elé a jövő évi EP-választásra, de amilyen sebességgel változnak ma a körülmények, ezzel egyelőre nem is érdemes tervezniük. Maguk azt mondják, hogy a karakán ellenzéki arc elveszítéséért cserébe végre megkapták, amit akartak. (Költségvetési plafon és pénzpolitikai rokonai.) Hat olyan koalíciós év után mutatják magukat végre elégedettnek, amelynek legfontosabb reformjai - egészségügy, oktatás - az ő iniciatíváik szerint zajlottak. Látszik, büdzsé ide vagy oda, mégsem a matematikai logika, a szögletes számvetések időszaka a mostani. Tették, amit tehettek, amivel nem szaladtak bele arccal a tükörbe, amit 1994 óta folytatott politizálásuk állított eléjük.

Az MDF politikai törvényeket szegett, az élet szabályait viszont megtisztelte. Az örökösödési illeték hétköznapi mértéke (20 millió forint) megszüntetésének örömére ellenzéki pártként megszavazták az adótörvényt. Örömük nemcsak azért lehet országos, mert elérték, hogy végre nem kell épp akkor fizetni, amikor a legnagyobb érzelmi veszteség éri az embert, hanem azért is, mert megszűnik a kényszerűen sunyi gyakorlat, amellyel mindenki a gyerekére íratja a lakását, hogy megkímélje a majdani adózástól, egyben megtanítsa kiskorában arra, hogy az államot ki kell játszani, ha lehet, a saját hivatalain, ez esetben a gyámhatóságon keresztül. Az MSZP és a két vele tartó ellenzéki párt ezzel azt tette - talán akaratlanul - kicsiben, amit nagyban is: kényszerhelyzetben civil léptékkel is befogható, normál helyzetben várt kompromisszumokra jutottak.

A válságban a szocialisták visszatérhettek legkiérleltebb szerepükhöz, lassú vízként maradtak mederben vihar idején is. Amilyen elnagyolt, olykor suta mozdulatokkal estek neki a reformoknak nem oly rég, olyan otthonosan kezelik a krízishelyzetet. Ez persze még nem a part mosása.

A viharok pártja, a Fidesz viszont a parlamentben oly sorsra jutott, amilyet Gyurcsánynak szánt: magára maradt, de nagyon.

A nagy szavazások napján megjelent közvélemény-kutatásnak mégsem ők voltak a nagy vesztesei, hanem minden párt együtt: a legnagyobb és egyre növekvő párt a semmilyen pártot sem választó polgároké. Örömtelen többség.