Közben azonban történt valami: Gulyás József szabad demokrata képviselő azonnali kérdése után egy nappal megoldódott az a roppant bonyolult jogi kérdés, aminek megoldásán négy éve sikertelenül fáradozott a filmarchívum igazgatója, ezért a válaszadó Arató Gergely minisztériumi államtitkár is még a meghatározatlan jövőbe tolta a „tárgyalások lezárását”, s vele az igazgató poszton hagyását. Az MTI október 15-i délutáni jelentésében adta hírül, hogy a filmjogok vagyonkezelésre a Nemzeti Filmarchívumhoz kerülnek.

Ezt, vagyis azt, hogy az állam egyik zsebéből a másikba átrakja a tulajdonát, a magyar filmek vagyonkezelési és forgalmazási jogát a 2004-es filmtörvény rendeli el, majd két évvel később a hírhedt összevonási kampány (gesztorintézménybe kell szervezni az Oktatási és Kulturális Minisztérium felügyelete alá tartozó intézmények egy részét) konkretizálja. Ekkor, vagyis 2006 közepén írták ki törvényesen, majd vonták vissza törvénytelenül a pályázatot az archívum igazgatói állására, holott mi sem lett volna célszerûbb és logikusabb, mint egy új igazgatóval megkezdeni az átadás oly bonyolult tárgyalásait.

Van még egy csúsztatás, illetve ellentmondás az államtitkár válaszában: ennek a nagyon bonyolult tárgyalássorozatnak az elhúzódásával magyarázza azoknak a filmeknek a rendezetlen sorsát, amelyeknek a gyûjtését önkényesen megtagadta a Magyar Nemzeti Filmarchívum, amiért is 2007-ben az Állami Számvevőszék súlyosan elmarasztalta annak vezetését. (A BKV, KISZ, Belügy- és Egészségügyi Minisztérium és más volt szocialista vállalat által, mindenféle műfajban készíttetett, professzionális propaganda-, reklám- és oktatófilmjeiről van szó, amelyek nyomtalanul eltűntek, vagy valahol másutt „tartózkodnak”, holott ezek is az állam tulajdonai, s így megõrzésük, megóvásuk kizárólag a Magyar Nemzeti Filmarchívum törvényi feladata és kötelessége.)

Ám ennek a kérdésnek semmi köze a jogátadás problémájához! Arató államtitkár úr felszólalásának végén ellentétbe is kerül önmagával, amikor közli, hogy „az Állami Számvevőszék jelentése nyomán intézkedési terv készült, amit az ÁSZ elfogadott, és amelyet a filmarchívum, illetve a minisztérium végrehajtott”.
Ez azt jelenti, hogy megvannak és biztonságban pihennek a filmarchívum speciális raktáraiban a BKV, a KISZ, az Egészségügyi, Mezőgazdasági és Belügyminisztérium pótolhatatlan celluloidszalagjai?
Ez nagyszerű lenne, ha igaz lenne!

Geréb Anna
volt archívumi archivátor