2005 júliusában közúti gépjárműbaleset vétlen résztvevője lettem, amire két tanúm is volt, sőt, a balesetet okozó gépjárművezető is elismerte a felelősségét. A kárrendezésben érintett Magyar Posta Biztosító Rt. az igénybejelentésemet kapásból elutasította azzal, hogy az megalapozatlan.

Ügyvédhez kellett fordulnom. Mivel a biztosító többszöri írásbeli megkeresésünkre sem emelt kifogást a szerviztől kapott javítási költségkalkulációra, saját költségemre az őszi hónapok előtt megkezdtem a megbontott gépkocsim megjavíttatását. Bár ne tettem volna! Jóllehet a biztosító – tisztázottnak tekintve a jogalapot – 2006 februárjában kifizette a szerviz javítási számláját, utólag azonban totálkárosnak minõsítette a gépkocsit annak magas – hónapokkal előtte általa már ismert (!) – javítási költségére hivatkozva, és elzárkózott az értékcsökkenés, ügyvédi munkadíj, szakértői díj megfizetése elől. Számomra ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy a biztosító részéről az ügyfél tartós tévedésben tartása a cég üzletpolitikájának tisztességtelen, ám tudatosan alkalmazott szerves része.

A valós tények és az igazságügyi kárszakértő véleménye alapján az első fokon eljáró bíróság 2006. november 14-i ítéletében teljes körűen elmarasztalta a Magyar Posta Biztosító Rt.-t. Föllebbezés folytán másodfokra került az ügyem, ahol az első fokkal ellentétes ítélet született 2008. január 24-én. A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati kérelmünket 2008. június 2-án elutasította azzal, hogy a maradék perérték nem éri el az egymillió forintot, tehát a másodfokú bíróság téves jogértelmezésével érdemben nem kívánt foglalkozni.
Jelenleg a mérlegem: több százezer forintos kiadás, plusz egy karambolos előéletű, négy és fél éves gépkocsi, amely a biztosító és a bíróság szerint most többet ér, mint a karambol előtt!

Nem beszélve a közel három évig tartó idegesítő és egyben bosszantó, időrabló várakozásról, a bizonyítási eljárással együtt járó hercehurcáról, jogi labirintusról. Mindezt a baleset bizonyítottan vétlen résztvevőjeként szenvedtem el!

Ami esetemben igencsak figyelemreméltó, az a biztosító – joggal való visszaélést súroló, az idő húzásában érdekelt, alaptalan felelősségel(át)hárító – ügyintézése, „kárrendezése”, valamint a magyar bíróságok egymásnak ellentmondó jogértelmezési, ill. ítélkezési gyakorlata. Mivel az érdekérvényesítésben egy „mezei” autós igencsak hátrányos helyzetű, a biztosítókkal szembeni nyilvánvaló kiszolgáltatottsága, valamint megbicsaklott igazságérzete a sérelmére elkövetett ügyintézési és joggyakorlat miatt – úgy tűnik – senkit sem érdekel. Mindez következmények nélkül megtehető. Vagy még sincs így?

Cziczovszki Antal
Baja