A Népszabadság november 15-i számában megjelent egy rövid és tényszerû, MTI-tõl átvett bejelentés (Jövõre nem lesz fesztivál Kapolcson), miszerint Márta István fesztiváligazgató és munkatársai finanszírozási problémák miatt és az „elüzletiesedési” folyamatot megállítandó 2009-ben nem rendezik meg a Mûvészetek Völgyét. Ennyi, s nem több.
Illetve a hírt színesítendõ megjelent F. R. kommentárja is, aki a bejelentés mögött négy okot feltételez. A felsorolt okok („esetek”) mind-mind Márta István sötét, hátsó szándékait vizsgálják, létezésüket tényként kezelve. „Vajon mit akarhatott ezzel ez a gonosz fesztiváligazgató?” Én másként olvastam a hírt – annak, ami: bejelentés, hogy nem lesz Völgy. Bárhogy csûröm-csavarom a szavakat, nem jelentenek mást. (Mellesleg, ha mögöttük mégis az lenne, hogy az e sorok írása idején még szabadlábon lévõ M. I. már most, novemberben elkezd trükközni, hogy mentse valahogy a Völgyet, nos, talán az sem lenne oly ördögi és gonosz cselekedet – de tudom, hiszen mint a pulai események szervezõje, azaz tettestárs: tudhatom, sajnos nincs trükk.)
Ha magam is F. R. módszerét követem, és megpróbálok sorai között olvasni, akkor arra jutok, F. R. nem szereti a Mûvészetek Völgyét, nem szereti Márta Istvánt, és ebbõl következõen örül, hogy elmarad a fesztivál. Mindez szíve joga – de akkor ezt kell megírni. Tényként bejelenteni, ahogyan tette azt Márta István, akinek bizonyára lett volna oka egyeseket, nem keveseket, hibáztatni, vádolni. Nem tette.
F. R. azzal kezdi kis írását: „Négy eset van: …”
Megsúgom, van egy ötödik eset: valakinek, aki elolvassa ezt az MTI-közleményt, az jut eszébe, hogy ez szomorú, nagyon szomorú. Gyanúm szerint ez juthat eszébe az érintett falvak lakóinak, a sok ezer fellépõnek, a sok százezer látogatónak, köztük nekem is, aki a pulai Bárka Kikötõt hat éven át szerveztem.

Bérczes László
               

Tisztelt Bérczes László! Nem kell a soraim között olvasnia: Márta Istvánt nincs okom nem szeretni, s nincs okom szeretni sem. Nagyra becsültem, amikor anno létrehozta a Mûvészetek Völgyét, és nem becsülöm nagyra, amiért minden évben farkast kiált, csak azért, hogy az államtól kicsikarjon még némi közpénzt a völgyre, amely kereskedelmi méreteket öltött. Hogy „elüzletiesedett”, a szervezõknek is köszönhetõ, mert nem bírtak ellenállni a növekedés igézetének. De, ha már így történt, miért kellene magánüzletet közpénzbõl tovább hizlalni?

Friss Róbert