Az eset kicsiben megmutatja a magyar egészségügy teljesen eltorzult, korrupt működését. Először is jellemző, hogy nem azért lett ügy, mert a páciensek fellázadtak. Azoknak a nőknek, akik fizettek valamiért, ami még csak nem is biztosítotti, hanem alanyi jogon jár (szülészeti ellátás), nem tűnt fel, hogy jogtalanul kérnek tőlük pénzt. Vagy feltűnt, de nem szóltak, mert eleve úgy mennek szülni, hogy az "ingyenes" egészségügy úgyis sok tízezer forintba kerül, az meg már részletkérdés, hogy az előre előkészített hálapénzt milyen "jogcímen" és milyen bontásban adják át. Magyarországon, aki ellátást kap, kiszolgáltatottságában teljesen alárendeli magát a rendszernek. Olyannyira nincs érdekérvényesítő képessége, hogy gyakorlatilag bármit le lehet nyomni a torkán. Azt is, hogy több évnyi vizitdíjnak megfelelő összeget fizettessenek vele érzéstelenítésért. Mert ez utóbbit az orvos írja elő, nem a minisztérium.

Másrészt, a történet azt is megvilágítja, hogy a hálapénz nemcsak az orvos-beteg kapcsolatot rombolja, hanem az egész rendszert. Kevés az aneszteziológus, aki az érzéstelenítést végzi, ezért kell gyakran külsős segítségét igénybe venni. Miért kevés? Mert kevésbé vonzó az a szakma, amely a hálapénz-hierarchiában alul van. Mivel a beteg a kezelőorvossal áll kapcsolatban, az altatóorvosnak külön ritkán ad pénzt. Az éttermekben ezt úgy oldják meg, hogy a pincérek visznek hátra a szakácsnak is a borravalóból. Az állami csúcskórházban nem ez a logika érvényesült. A szülészek feltehetően a teljes borravalót zsebre rakták, a közreműködő személyzetnek semmit nem adtak, inkább legálisnak tűnő jogcímen újabb pénzekre vágták meg a kismamákat, akik az orvos mellett fizetnek a csecsemősnek, a szülésznőnek, mit számít a gerincérzéstelenítésért elkért újabb hozzájárulás.

Végül, ebből a botrányból az is kiderült, hogy rendszeren belüli barkácsolással ez a probléma nem oldható meg. Lehet beszélni biztonságról és partnerségről, ki lehet fizetni a háziorvosok vizitdíj-kompenzációját, lehet ódákat zengeni az állami népegészségügyi programokról, ettől még a beteg kiszolgáltatott marad, az orvos alulfizetett, s mivel ez a két tényező tartja fenn a hálapénzt, marad a torz és igazságtalan rendszer. A Molnár-Horváth-féle reformot nyilván érheti sok megalapozott kritika, de kétségtelen, hogy ők voltak az egyetlenek, akik a hálapénzt korrupciónak nevezték, s átfogó koncepcióval érkeztek, a vizitdíjtól az orvosválasztás legális megfizetésén át a magánbiztosítókig. Hogy ezek együttesen új rendszert hoztak volna-e létre, és az biztos, hogy jobb lett volna-e, már nem tudjuk meg.

Amit tudunk, hogy ingyenes egészségügy nincs. Kétféle van: a fizetős és a ráfizetős. A magyarok a népszavazáson a másodikat választották.