A levél arra szólítja fel a szülőket, hogy gondoskodjanak a rotavírus elleni, nem kötelező vakcina beadásáról. Azt gondoljuk, a magyar egészségügyre jellemző súlyos torzulásról van itt szó, és megdöbbentő, hogy két országos gyermekorvos-szervezet vezetője vállalja e tisztességtelen szemléletnek a képviseletét.

A levél a tudományos haladás újabb eredményétől lelkesült hangnemben íródott. A várható megbetegedés súlyos következményeit, a "bűzös, vizes hasmenést", a kiszáradást félkövér betűkkel emelték ki, és ijesztően részletezték. A szöveg fenyegetően figyelmeztet: el ne mulasszuk hat hónapos kor előtt beadatni az oltást, mert utána késő bánat. Az ajánlás a vakcina (magas) ára és az oltás elmaradása esetén a betegápolásra fordítandó összeg arányára is kitér, az esetleges szövődményeire azonban nem, és azt sem tudjuk meg, hogy mennyire tartós az oltás után a védettség.

A levél azt a gyanút ébreszti az éberebb olvasóban, hogy a gyógyszeripar újabb marketingfogásáról van szó, melynek orvosok megvásárolt szavai adnak nyomatékot.

A szakértő szerint szinte minden gyermek átesik hasmenéses fertőzésen, ezt leggyakrabban a rotavírus okozza, az ilyen megbetegedések pedig esetenként súlyosak. Ezért kellene minden gyermeknek az oltást megkapnia? Utánanéztünk: a súlyos eseteket a fővárosban egyetlen intézmény, a Szent László kórház fertőző osztálya látja el, még a februári tömeges megbetegedés idején is csak további 27 ágyat kellett felszabadítani a fővárosban és környékén a súlyos eseteknek. A betegeket átlagosan két napig kezeltek. Hányást, hasmenést vagy harmincféle vírus okoz, a rotavírus egy ezek közül. Nem véletlen, hogy a levél épp csak céloz a vakcina árára. A vakcina kétféle változatban kapható, az egyiket három részletben kell beadatni, és adagonként 16 ezer, összesen tehát 48 ezer forintba kerül, a másik két részoltásból áll, 2×18 ezer forint az ára. Nem tudni, mennyi az oltóanyag előállításának a költsége, de biztosan megéri kinyomtatni, szakvéleménnyel ellátni és postázni minden csecsemőnek a tájékoztatót. Idézet egy babás fórumból: "ez az egész oltásmizéria arra jó, hogy az anyukák egymás közt licitáljanak, hogy ki mit adatott be. És akinek esetleg nincs pénze, az már kapásból érezheti magát rossz anyának, mert nem oltatja be a gyermekét".

A nyugati világ gyermekgondozási kultúrájában uralkodóvá vált a vészmadárkodó, mindent túlbiztosító attitűd. Rémtörténetek, tiltások özönlenek a szülőkre könyvekből, magazinokból és a hivatalos álláspontot közvetítő védőnőtől. Az ijesztgetésre a várakozásnak megfelelően reagáló, jellemzően első gyermekes, jólszituált anyukát paramaminak nevezi a köznyelv. A paramami hasznos jószág: az ő félelmeit, jó szándékát és pénztárcáját használja ki a bébiipar és a gyógyszergyártás. Mindenre van megoldás: őssejt, légzésfigyelő, fertőtlenítőszerek, hipoallergén tápszer, bébipóráz, korai fejlesztő foglalkozások... Többnyire nem tudjuk meg, mit védtünk ki ezekkel, de legalább nyugodt lehet a lelkiismeretünk. A babáknak szánt termékek hirdetése gyakran az "ugye Ön is a legjobbat akarja gyermekének?" trükkel manipulál. Idézet egy fórumról: "Mi sem tehetünk meg mindent, de ha a gyermeket valamitől meg tudom védeni, kevésbé lesz neki rossz, akkor meg fogom tenni, legfeljebb mi nem eszünk, meg mindenből az olcsóbbat veszem. De nem a bébimnek!" Egy másik anyuka írja ugyanitt: "Nem is tudom, mit tennék, ha valami bajuk lenne, és egy szurival kivédhettem volna." Nem csoda, ha sokan az első gyerek után belefáradnak ebbe a költséges hercehurcába. Pedig egy kisbabának jóformán csak anyatejre, testközelre, időre és figyelemre van szüksége, s derűs, érzelemgazdag szülőkre, akik nem akarnak a gyermeküknek mindent megadni, legalábbis nem úgy, ahogy a bébiipar zsaroló hirdetései gondolják. Mert ha a legjobbat akarjuk gyermekünknek, biztosan nem divatos módszerektől, patikaszerektől és műanyag tárgyaktól kell remélnünk a jót.

Több szerző szerint a megbetegedésnek az egyén fejlődése szempontjából az iskolamedicina által figyelmen kívül hagyott előnyei is vannak. A kényelmi oltások - mint például az enyhe lefolyású bárányhimlő vagy a rotavírus elleni - fontos tapasztalatoktól fosztják meg az immunrendszert.

A lányunknak küldött levél azt az orvos-beteg viszonyt tükrözi, ami a magyar egészségügy egyik rákfenéje: a betegnek, sőt, a még egészséges páciensnek is át kell élnie a kiszolgáltatottságot, hogy sorsa kizárólag az orvos kezében van. Hinnie kell abban, hogy amit az orvos javasol, az az egyetlen lehetséges út. Holott még egy tévedhetetlen orvos is csak segíteni képes abban, hogy a szervezet maga győzze le a betegséget. Az orvosok azonban képzésüknél, gyakorlatuknál fogva és az egészségügyi rendszer miatt is csak részterületeket képesek áttekinteni, és a beteggel nem mint individuummal, hanem mint esettel foglalkoznak. Ezért nem áll érdekükben a beteg valódi, kiegyensúlyozott tájékozottsága sem. A hálapénz, az orvoslátogatói gyakorlat az orvos-beteg viszonyt gazdasági érdekkel terheli, s tovább nehezíti a kölcsönös bizalom kialakulását s a lelkiismeretes gyógyítást. Szerencsére találkoztunk olyan orvossal is, aki a betegében önálló személyt lát.

Ha kislányunk elkapja a rotavírust, azt az élet velejárójának fogjuk tekinteni.

A szerző építész

A szerző tanár