Nyíregyháza, Miskolc, Hajdúhadház, Kecskemét, Jászladány, Kerepes, Sződ, Tiszatarján, Kesznyéten stb. - hosszú a sora azon kelet-magyarországi településeknek, ahol eljárást kezdeményeztünk a roma gyerekek iskolai elkülönítése miatt. De a szegregáció régiótól és a település vezetőinek politikai beállítottságától függetlenül az egész országban jelen van. Ezért nemrégiben bepereltünk dunántúli nagyvárosokat, először Kaposvárt, majd Győrt is.

Összefoglalom, mit kell tennie annak, aki a példánkat követni kívánja:

1. Tényfeltárás. Először a cigányiskola körzetében élő telepi szülők-gyerekek körében. Ahol kiderül, hogy elégedetlenek a cigányiskola szolgáltatásaival, de beletörődtek, hogy az ő gyereküket máshová úgysem veszik fel.

2. A beszerezhető dokumentumokból (pedagógiai program, különböző jelentések) kideríthető, ha az iskola diákjai túlnyomórészt romák, a szolgáltatás színvonala pedig alacsony (továbbtanulási mutatók, kompetenciamérés).

Ez nagyjából elegendő is a perindításhoz. A felperesnek ugyanis nem kell mást bizonyítania, mint az etnikai alapú elkülönítést és a szolgáltatás minőségéből fakadó hátrányt. Nem kell firtatni a szándékot sem, hiszen a jogsértés mulasztással is elkövethető (vagyis kedves jelenlegi és leendő alperesek: mulasztásban vannak, ha nem tettek semmit a szegregáció ellen!)

3. Bár az iskolalátogatás a per szempontjából nem föltétel, nem illik kihagyni, már csak azért sem, hogy a rendszerint pánikoló és személyes sértettséget érző igazgatókat megnyugtassuk: nem ők a hibásak. Cserébe ellátnak minket egy sor, a perben felhasználható információval (pontosan tudják a roma diákok számát, bár "nem tartják nyilván", s panaszkodnak, hogy milyen rossz állapotban van az iskola, hiányos a felszerelés, nem költ a város a fejlesztésre...)

4. Aztán kötelező bezsebelni a kudarcot a helyi Cigány Kisebbségi Önkormányzattól is. A CKÖ elnöke elmondja, hogy ismeri a helyzetet, éppen ezért az ő gyereke nem is oda jár! Egyetért a céljainkkal, de sajnos nem támogathat... Ilyenkor biztosítjuk a CKÖ képviselőit, hogy nem várunk nyilvános támogatást, csak annyit, hogy ne tegyenek keresztbe. Eddig egyedül a hajdúhadházi CKÖ állt ki a gyerekek mellett, a többi legalább nem tett keresztbe. A kaposvári példa kirívó: Bogdán Imre CKÖ-elnök belemondja a kamerákba, hogy jó ott a cigány gyerekeknek, ahol vannak, és saját kezűleg kezd aláírásgyűjtő kampányba a törvénytelenül működő iskola megmaradásáért.

5. Mielőtt a bíróhoz szaladnánk, megpróbálunk egyezségre jutni a városvezetéssel. Hisszük, hogy hazánk tele van okos, törvénytisztelő polgármesterekkel, akik nem kívánják elkerülhető perekbe ölni energiájukat és a köz pénzét, inkább elfogadják, hogy a roma gyerekeket is ugyanazok a minőségi szolgáltatások illetik meg, és hogy az integráció nem választható úri passzió, hanem kötelezettség.

Eddig Szeged volt az egyetlen település, mely a per megindítása előtt bezárta a cigányiskoláját, a többi polgármester csak ígérgette, hogy tesz majd valamit, felmenő rendszerben megszünteti az iskolát. Egyetlen polgármester volt, aki a levelünkre nem is válaszolt érdemben: a kaposvári.

6. Megállapodás híján muszáj perelni!

Miután az első két pont szerint a keresetet megalapoztuk, az alperesen, jelen esetben az elrettentő például választott kaposvári önkormányzaton a sor. A bizonyítási teher megfordítása azt jelenti, hogy a településnek kellene bizonyítani, hogy a cigányiskola fenntartása nem a roma diákok elkülönítését szolgálja, hanem...

A tárgyalóteremben az élet drámája gyakran komédiába fordul át, amikor az alperesek elkezdik előhúzni ugyanazokat a hamis kártyákat.

- Először: firtatják a perbeli legitimációnkat: "Mohácsi Erzsébetnek semmi köze a Pécsi utcai iskolához, Kaposvárhoz" - mondja a város polgármestere, mivel neki nincs köze az élő magyar joghoz, mely a jogvédőknek lehetőséget ad ún. közérdekű igényérvényesítési eljárásra, megkímélve a szülőket az esetleges megtorlástól.

- Azután az állásukat féltő pedagógusokon keresztül elkezdődik a szülők kampányszerű győzködése: "ennél jobb iskolája úgysem lesz, itt mi legalább szeretjük a cigány gyerekeket", "a másik iskolában csúfolni fogják", "ott sokat kell majd fizetni, nincs ingyentankönyv meg ebéd", "le fog maradni a gyerek". A legelszántabb (legálszentebb) pedagógusok még a családokat is sorra látogatják.

- Az anyagilag kiszolgáltatott helyi cigány önkormányzatot is megpróbálja a település a költségvetésük megemelésével kecsegtetni, vagy megcsonkításával zsarolni, hogy cinkosok legyenek a törvényszegésben, és bebiztosítsák a munkanélküliséget a romák következő generációinak is.

- Az aláírásgyűjtéssel is megpróbálkozik minden alperes önkormányzat. Nyíregyházán az állásukat féltő pedagógusok házaltak a roma szülők aláírásaiért az iskola bezárása ellen, majd egy hónap múltán egy helyi roma egyesület elnöke ugyanazon szülőktől az iskola bezárása mellett gyűjtötte be az aláírásokat. A per kimenetelét egyik sem befolyásolta. (Törvénytelenség fenntartására hiába gyűjtenek aláírásokat.) Sok kaposvári aláíró nem is az iskola körzetében él, és többeknek nem is jár oda gyereke.

- A szegregációhoz leginkább ragaszkodó településeken valahogy mindig megjelenik a Magyar Gárda. Kedves leendő alperes önkormányzatok, ha már a nyilvánosság előtt nem vállalnak közösséget a gárdával, ne is adjanak nekik teret.

Egyetlen célravezető megoldás, amit az önkormányzatoknak ajánlani tudunk még a per előtt, a per helyett, az a beismerés. Kövessék Hódmezővásárhely példáját, ahol minden nyomás nélkül felszámolták a szegregációt. De nem késő lépni az eljárás közben sem, ahogy Nyíregyházán tették. Megvárni a pervesztést, huzamos bizonytalanságban tartani mindenkit, aztán bocsánatot kérni az érintettektől, és végül kizárólag kényszerből integrálni - ez a legrosszabb megoldás mindenkinek. És akkor az ítéletre alapozható egyéni kártérítési keresetekről még nem is beszéltem... Több ilyen perünk folyik. A mai magyar iskolák kb. harmada elkülöníti a roma diákokat: melléképületekbe, osztályokba vagy külön iskolákba. Ezzel mind az egyenlő bánásmódról szóló törvényt, mind a közoktatási törvényt megsértik. A kedvenc idézetem Horváth Edit kaposvári igazgató asszonytól: "minden nagyvárosnak megvan a maga Pécsi utcai iskolája". Mint ahogy megvannak a maguk törvényszegői, például betörői is.

A törvény mögött az a sokszorosan igazolt pedagógiai, pszichológiai tapasztalat áll, hogy hatalmas kárt okoz a diákok szellemi fejlődésében, ha nem tanulhatnak együtt többségi társaikkal, ha nem kapják meg a nekik járó szolgáltatásokat, ha megfosztják őket a továbbtanulás lehetőségétől.

Ráadásul egy szegregált iskola fenntartása a városnak nagyon sokba kerül! Többlettámogatásokat igényel, miközben a fenntartó elesik az integrációs normatívától. Minden településnek el kell készítenie a közoktatási esélyegyenlőségi tervét, ez alapfeltétele az EU-s források igénybevételének. Mivel Kaposvár terve (és polgármestere) nem akart tudomást venni a Pécsi utcai iskola törvénytelen működéséről, a minisztérium azt a tervet nem is hagyta jóvá! (Tudomásom szerint erre még nem volt példa az országban!). Szita Károly úr a törvénysértéshez ragaszkodva milliárdoktól fosztja meg a városát.

Egy sor cigányiskolát már bezártak. A szegedi Mórát, a nyíregyházi Guszevet, a hódmezővásárhelyi Szántót, a kecskeméti Kuruc térit. Hamarosan lakat kerülhet a miskolci József Attila, a győri Kossuth utcai cigányiskolára is, és előbb-utóbb sorra kerül Kaposvár Pécsi utcai iskolája is az öszszes többi törvénytelenül működő, munkanélküli-képző cigányiskolával együtt.

A szerző az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány elnöke