Öngól a svájciaknak
A magyar társadalomnak nyilván sok gondja van, de egyik sem olyan, mint azé a leszokott alkoholistáé, aki még tíz év múltán sem mer egy pohár bort meginni, mert attól tart, hogy visszaesik. A részleges amnesztia nem új adócsalási hullámot indítana el, hanem a rendszerváltás zavaros időszakának lezárása, egy tisztább kor nyitánya lehetne. Tudjuk, az amnesztiának sokféle részleges formájára már volt példa nálunk az elmúlt években. Ennek ellenére egyik sem járt a jelzett negatív hatással, nem csaltak látványosan többen újabb amnesztiára számítva. A gazdasági életben még soha nem hallottam olyan érvet, hogy csaljunk csak nyugodtan, úgyis lesz amnesztia újra. Épp ellenkezőleg: az APEH egyre keményebb lépései ellenkező hatást váltottak ki. A mostanában emlegetett és általam is leírt és támogatott lépés is csak részleges lenne, a külföldön parkoltatott pénzek kedvezményes és ideiglenes tízszázalékos adóval történő hazautalásának lehetősége. Félhivatalos becslések szerint 2000 milliárd forintot tudnánk visszacsalogatni az országba ilyen módon. Márpedig 2000 milliárdnyi nemzeti tőke több, mint a virtuális EU-s pénzek egy évre jutó összege, mint az Apollo, a Hankook és a Mercedes beruházása együtt - és ez utóbbi esetekben még nekünk kell támogatást adni. Ráadásul: bár nem tudjuk, mi lesz a mai helyzet kifutása, az bizonyos, hogy a befektetésekért folytatott harc és a szükséges tőke megszerzése sokkal keményebb, nehezebb lesz. Egy ilyen helyzetben 2000 milliárdnyi friss pénz gyors megszerzése azt jelenthetné, hogy biztosan megússzuk a válságot. Hozzáteszem: a válsághangulat miatt ma nem jönne ennyi pénz haza, de ennyinek még a fele is nagy segítség lenne.
Az erkölcsi aggályok nem igazán állják meg a helyüket. Egyrészt ezeknek a pénzeknek a nagyobb része - minden itthoni érvelés ellenére - nem bűncselekménnyel keletkezett. Általában offshore cégek jövedelme, ingatlan vagy cégértékesítés eredménye. Arról nem is beszélve, hogy ezek az összegek jelenleg is hazahozhatók féllegálisan körülbelül 20 százalékon a tőzsdén keresztül. Ezzel azonban nem sokan élnek, mert attól, hogy valakinek nem magyar számlán parkol néhány milliárdja, ő még gazdag ember. Ráadásul, ha nagyon akarja, offshore cégen keresztül be is fektetheti bárhol a világon. A pénzek tulajdonosait a 10 százalék motiválja, de helyzetükön nem sokat változtat. A miénken annál inkább. Ők ez utána pénz után valószínűleg soha sehol nem adóznának - és ezzel nem is követnek el törvénytelenséget. Csak nekünk segítene, ha rávennénk őket, hogy adjanak ajándékba nekünk 10 százalékot a vagyonukból. Nyilván jó néhányan - élve a lehetőséggel - kivinnének külföldre itthon tartott és nem legalizált összegeket is. Ebből is komoly haszon származna. A lakosság kezében lévő készpénz aránya nálunk a legmagasabb a régióban. Körülbelül 1500 milliárd forint. Ennek egyik oka a feketén keletkezett jövedelmek magas aránya. Amennyiben ennek az összegnek egy része ilyen áron átterelődne a bankokba, ráadásul még adózna is, az nagy haszonnal járna.
A pénzek utolsó - bűncselekmény útján keletkezett - része okozza az igazi erkölcsi problémát. Nekem sem jó érzés, hogy korrupcióból, nagy összegű adócsalásból keletkezett jövedelmek tulajdonosai ezentúl gazdag, megbecsült, törvénytisztelő polgárként grasszálhatnak közöttünk. Ennek ellenére a magyar társadalom problémája nem ez. Sokkal inkább az, hogy ezek ez emberek amnesztia nélkül is megbecsült, gazdag, törvénytisztelő polgárként grasszálnak. Nem hiheti senki, hogy akinek van néhány milliárdja Svájcban, az itthon meghunyászkodva, csöndben, kisnyugdíjasként éldegél egy panelben. Az amnesztiával kétségtelenül jobb helyzetbe hoznánk ezt a réteget, de nem annyival jobba, mint amennyi nekünk jobb lenne.
Ne feledjük, hogy túl vagyunk a vagyonosodási vizsgálatok zömén. A végeredmény pedig kétséges. Egy biztos: láthatjuk, hogy nem a törvényekkel van a baj, hanem azok érvényesítésével. Alighanem mindenkinek az ismeretségi körében vannak esetek, amikor valaki, aki közismerten nem legálisan szerezte a vagyonát, simán megússza a vizsgálatot (és itt nem az esetleges revizori korrupcióra gondolok). Ráadásul többekben felmerült, hogy a vizsgálatok akkor indultak, amikor a kilencvenes években nem teljesen tisztán keletkezett vagyonok - azok részben a politikai elit kezében vannak - elévülés miatt már nem vizsgálhatók.
Negatív következményként a gazdaságból eltűnt több száz-, sőt ezermilliárd forint, és külföldi számlákon alszik. Az igazságosság napja nem jött el, a rosszak nem nyerték el méltó büntetésüket. A legnagyobb csalók ússzák meg a legkönnyebben. A kisebb vagyonnal rendelkezőket megbüntették. Sőt egy illúzióval is szegényebbek lettünk. Végeredményként az "ügyeseknek" ettől kezdve nincs mitől félniük, mert a vizsgálat védelmet is jelent, és legalizálja a már meglévő vagyont. Nem véletlen, hogy sokan éppen azért kerestek kapcsolatot, hogy vizsgálják le őket még akkor is, ha nem dobta ki a nevüket a számítógép.
Ennek ellenére a vizsgálat hosszabb távon nagyon fontos, nem szabad engedni, hogy csalással képződött vagyonok dominálják az országot. És azt a hiedelmet sem szabad erősíteni, hogyha elég gazdag vagy, mindent megúszhatsz. Rövid távon azonban a vagyonok elrejtőzésével károkat okoztunk, amit helyre kell tenni. Ezért kell engedni, hogy honosíthassák a külföldi számlákon fekvő jövedelmeket.
Az amnesztia legnagyobb hozadéka erkölcsi lenne, bármennyire is az ellenkezőjét látják benne, nem is kevesen. Ma ugyanis olyan világban élünk, ahol a nem legális jövedelmek ravasz féllegális befektetésével keletkeznek újabb nem legális jövedelmek. Így a gazdaság egy jó része folyton a szürkezónában jár. El tudjuk képzelni, milyen erkölcsi állapotot eredményez ez? Revizorokat kell lefizetni, offshore számlákkal bűvészkedni, feketén alkalmazni és így tovább. A szürkepénz további embereket ránt be a szürkezónába. A pénzek legalizálásával ennek a világnak számottevő része kijönne a fényre. Legális pénzből legális jövedelmet termelne. És ez az, ami igazi erkölcsi hasznot hozna. A szürke- és a feketegazdaság mérete tartósan csökkenhetne. (Azért hozzá kell tennem csendben: ha azt szeretnénk, hogy ez tartósan fennmaradjon, az osztalékadó eltörlésével egyszerűsíteni kellene a nyereségek kivételét.)
Két dolog garantálhatja, hogy az akciónak erkölcsileg is pozitív hatása legyen.
1. Az adó befizetése nem legalizálná az esetleges törvénytelenséget, amivel a pénz keletkezett. Tehát, ha valaki bűncselekménnyel szerezte a jövedelmét, nem kapna amnesztiát. Nem kellene a visszautalt öszszeg mellé vallomást biggyeszteni, de nem is mentesítené a rablót a rablott pénz legalizálása. Ez persze visszatartó erő is lenne, de azt hiszem, ezt senki sem bánná.
2. Nem szabadna megengedni, hogy az amnesztia vonatkozzon azokra és családtagjaikra, akiknek hivatalból vagyonbevallást kell készíteniük, politikusokra, köztisztviselőkre, polgármesterekre, volt polgármesterekre. Tudom, ezt könnyen ki lehet játszani, egy távolabbi rokon nevén könnyű hazahozni a pénzt, de így az adott személy rizikót vállal, és mégsem az ő nevén legalizálódik a pénz.
A későbbi valódi ellenőrzések megkönnyítése végett elő kellene írni, hogy a honosításban csak az vehessen részt, aki önkéntes vagyonbevallást ad. Így egy önkéntes vagyonregisztert hoznánk létre, ami nagy érték a jövőre nézve.
Tudom, hogy a munkavállalók a legnagyobb ellenzői egy ilyen adókedvezménynek, mondván, hogy ezek a gazdagoknak kedveznek. Szerintem a mai válsághelyzetben mindenkinek egy lépéssel tovább kellene gondolkodnia - és ha így teszünk, belátható, hogy ezzel a gazdagok kevesebbet nyernek, mint az ország többi polgára.
Ilyen feltételek mellett a számításoknak megfelelő 2000 milliárd forint hazautalása tényleg öngól lenne, de nem a mi kapunkba, hanem a svájci bankokéba. A következmények miatt meg aggódjon a svájci kormány.
A szerző vállalkozó
