Mit tagadjam, én is szeretem az akciókat. Meg az olcsó tejet. Igyekszem tudatosan vásárolni: inkább rászánom az időt, elmegyek több boltba, máshol veszem a tejet, a sajtot, a joghurtot és az ásványvizet. Piszlicsáré spórolás, el is megy a benzinre, de jólesik. A vérszopó multi történetét így kénytelen vagyok árnyaltabban látni az állattartóknál. Mert a gaz láncoknál többnyire megtalálom a számításomat. Tejet például az Aldiban veszek - magyart, olcsón, elégségesen finomat. Biztos tudna mesélni a feldolgozó, hogyan alkudozik vele a nem éppen a nagyvonalúságáról híres diszkontlánc, de valamiért csak megéri neki ide szállítani. Ne várja senki, hogy ráfizessek ötven forintot literenként. Ha tőlem elvárják, hogy hazafiságból magyar tejet vegyek, akkor én is elvárhatom hazafiságból, hogy olcsóbban adják. Velem lehet alkudni.

Tíz-húsz forintokért nem emelem le az olcsó külföldi tejet a polcról. De azt se szeretem, ha magyar baleknak néznek. A kaszszánál nem munkahelymegőrző támogatást akarok fizetni, hanem a tej árát, és lehetőleg minél kevesebbet. De, mert szeretem a hasamat, sokat is hajlandó lennék: ha valaki házhoz hozná az "igazi" tejet. Vagy legalább elérhető közelségbe - akkor nem sajnálnám megfizetni az árát.

A multikat kordában lehet és kell tartani. Jól ismerjük ennek "EU-konform" eszközeit, eleget alkalmazzák külföldön a magyar termékekkel szemben. Van az az ellenőrzésszám, amikor a legnagyobb lánc is hajlandó a külföldön raktársarkokból olcsón összevásárolt tejből kevesebbet ideönteni.

De azért azt sem bánnám, ha a "leláncolt" magyar tejtermelők és tejfeldolgozók arra is gondolnának, hogyan járhatnának a kedvemben. Akkor nem kellene osztrák kávés joghurtot vennem, és nem szoktam volna át a német trappistára.

Hajlandó vagyok hazafiasan enni a magyar munkahelyek érdekében, de csak jót. És persze az sem baj, ha nem túl drága.