"Hosszú nyaralás, már több mint két éve tart, és még nincs meg a visszaút jegye, ha értik, mit akarok ezzel mondani. Igen, emigránsként fogok a magyarságról írni, mert a pálmafáktól függetlenül én magyar vagyok, magyar szívvel, magyar hozzátartozókkal és a magyar nyelv iránti feltétlen rajongással. Magyar vagyok idegenben, és bevallom, nem könnyű ma Európában magyarnak lenni. Egyrészt, szinte alig tudja valaki, kik vagyunk - kivéve az egykori NDK-sokat - másrészt Magyarország a nyugati emberek fejében egy elmosódott Budapest-Bukarest emlékfoszlány valahonnan az elemi iskolából, rosszabb esetben pedig csak egy kis keleti-európai semmiség valahonnan a térkép sötétebbik feléből. Kevernek minket a románokkal, a szlovákokkal, ET-vel, Shrekkel - ez az igazság. Szóval nem könnyű külföldön magyarnak lenni, bár vannak jó tapasztalatok is, sőt, ha hozzáveszem, hogy a gulyásunk eléggé közismert, szinte már büszke is vagyok... Mint írtam, én csak embereket látok. Ha mondjuk, néha hazamegyünk látogatóba. Nem mondom, hogy nincs gombóc a torkomban, mert jó hazamenni. Ismerős városok, ismerős emberek, ismerős szagok. Csak az emberek ne lennének elégedetlenek és reményvesztettek. Vidéken kimondottan kétségbeesettek. Ha hazamegyünk, látom, hogy nem úgy mosolyognak. Nem annyit és nem olyan szélesen, mint pár éve. (Nem azért, mert utálnak minket és nem akarnak behívni egy kávéra, hanem valahogy elfelejtettek nevetni.) Panaszkodnak. Sokat. Olyan emberek, akik mindent megtesznek azért, hogy tisztességes, élhető életet éljenek. Kétkezi munkások, kis- és középvállalkozók, családjukért aggódó emberek. Minden második mondatban szerepel az APEH szó, és nem hálaistenkedés közepette, hanem inkább erősen rusztikus szövegkörnyezetben. Ugyenez a tb, az egyre sűrűsödő áremelések, a hitelügyek, a politikai botrányok, szóval az egyre ellehetetlenedő Magyarország. Agresszívebbek lettek. Agresszívek a közlekedésben, a beszélgetésekben, a sorban álláskor. Nem hiszem, hogy ezt kizárólag a harcos hunok örökölt vérvonalának tudhatjuk be. Valami történik, és az emberek nem hülyék. Rossz látni, ezért jó visszajönni. Ez van."