Ötvös J. Attila „üzenete” a bejelentõk által gyarapodó állami bevételek kapcsán nekem azt súgja, hogy õ kárhoztatja a növekvõ számú állampolgári bejelentést az APEH-nek (A rossz  szomszédság nem török átok, október 28.). Akkor valószínûleg nem szembesül naponta azzal, hogyan kerülik ki gazdasági szereplõk (iparosok, árusok, szolgáltatók) a számlaadási kötelezettséget. Ráadásul nem is betyárbecsület alapon, hiszen számla nélkül legfeljebb az ÁFA-t engedik el, jóllehet azzal, hogy nem adnak számlát, megspórolják az iparûzési adót, az idegenforgalmi adót, a személyi jövedelemadót is, ami csak az õ zsebüket gazdagítja, és amelybõl a vásárolónak semmit nem engednek át (fehér hollóként van ismerõsöm, aki számla nélkül a nettó ár 95 százalékáért dolgozik, mondván, osszuk meg a vevõvel a többi elõnyt is).
Én egyébként semmilyen módon nem óhajtom támogatni ezt a mûködõ rendszert, és minden szigorítást támogatok, hiszen bejelentett munkavállaló vagyok, aki a bruttó bérének 50 százalékát, a munkáltató által viselendõ munkaerõköltségnek 38 százalékát kapom kézhez. Ha a közterhek viselése kiterjesztésének az az ára, hogy növekszik az APEH-feljelentések száma, ám legyen. Ma elmentem kerti berendezést megrendelni egy nagyvárosi vállalkozáshoz, százhúszezer forintért. Minden létezõ módon tiltakozott, hogy banki átutalással fizessek (elõre!), csak készpénzt hajlandó elfogadni.
Ébresztõ, kedves Ötvös J. Attila!

Koós Gábor
Zirc