Ennek lényege a következő: az ellenáramú hőcserélőben van egy cső, amiben meleg folyadék áramlik, a mellette futó csőben pedig hideg folyadék van, így ha a csövekben futó folyadékokat ellentétes irányba áramoltatjuk, akkor a hő közel 100 százaléka átadódik, ezért az energiaveszteség minimális, miközben a hőrendszer hatékonysága megegyezik a hőátadás intenzitásával. Létezik egy másik elv is: ha a párhuzamosan futó csövekben a folyadékokat ugyanabba az irányba áramoltatjuk, akkor a legjobb esetben is csak a fele adódik át a hőnek, ami 50 százalékos energiaveszteséget jelent. Magyarország 528 ezer panellakásába persze ezt az egyenáramú csőrendszert építették be.

A külső távhővezeték, ha légvezeték, sárkány üzemmódban fújja a gőzt. Ha földvezeték, a nyomvonalán elolvad a hó és kisarjad a fű. A csőrendszer lakáson belül olyan alumínium radiátorokba csatlakozik, melyek hőtároló képessége a nullával egyenlő, hőleadása pedig a plafonra koncentrálódik, így a népek egymás talpát fűtik, a lapos tetőn át meg a jó istenét. A lapos tetőnek azon kívül, hogy kiszippantja a hő 40 százalékát a lakások légteréből, van még egy másik nagy előnye: beázik. A beázás a lakások közepén végigfutó csapadékelvezető csőnek köszönhetően a panelház teljes vertikumán átzúdul, s még a földszinti lakók is virányos jókedvvel vödrözhetik át a tavaszi hóolvadást meg a felhőszakadásokat. A panelházakat bárminemű hőszigetelés nélkül betonból építették. A betonnak nincs hőszigetelő képessége, ezért a lakások télen hidegek, nyáron melegek. Az üvegezett felületeket olyan húzott síküvegből gyártották, melynek hőszigetelő képessége azonos a betonéval. Ez a megdöbbentően energiapazarlás a rendszerváltás óta sújtja igazán a magyar paneltársadalmat. 1992-re teljesen megszűnt a távhőszolgáltatás 75 százalékos állami dotációja. Ugyanennyivel növelte a terheket az energiaárak drasztikus emelkedése. A távhőszolgáltatást profitorientált gazdasági társaságokká vették át, miközben a panellakások magántulajdonba kerültek. A távhőellátás olyan helyi közüzemi szolgáltatássá vált, amelyben a szolgáltató a lakossági felhasználóval szemben természetes monopolhelyzetben van. Az önkormányzat egyszerre cégtulajdonos, ármegállapító hatóság és engedélyező, ellenőrző szerv. A kizárólagos cégtulajdonlás és a hatósági jogkörök koncentrációja oda vezetett, hogy a cégtulajdonosok jogalap nélkül gazdagodnak. Ezek az állami közpénzek terhére úgy szerezhetnek jogosulatlan gazdasági előnyt, hogy a fűtési rendszer korszerűsítésére benyújtott és megnyert pályázati támogatásból csak a központi kazánházakat és a hálózati csőrendszert újítják fel, miközben az egységes műszaki rendszerhez tartozó hőközpontokba "elfelejtik" beépíteni az ellenáramú szivattyúkat meg a hozzájuk tartozó mérőműszereket. Ha a "korszerűsítést" követő fűtési idényben a földszinti lakók továbbra is 18 fokban fagyoskodnak, míg a legfelső emeleteken lakók egy szál bokszeralsóban izzadják át a telet, akkor tuti, hogy elsummantották a szivattyúkat. Ezzel a jogsértő magatartással triplán sújtják a fogyasztókat. Egyrészt: a cégtulajdonos a távhőrezsibe építi be azt az amortizációs alapot, amiből a pályázati önerőt képzi, így a szivattyúk elsumákolásával éppen azoknak okoz további anyagi kárt, akikkel megfizettette a korszerűsítés árát. Másrészt: a mérőműszerek hiánya pedig lehetővé teszi, hogy az önkormányzat visszaéljen hatósági jogkörével, és ne a tényleges fogyasztás, hanem a lakások alapterülete után fizessék a népek a melegvíz-szolgáltatás készenléti díját, ami évi 30-50 ezer forinttal növeli meg költségeket tényleges szolgáltatói teljesítés nélkül (lásd: Alkotmánybíróság 19/2002. (IV. 25.) határozata). Harmadrészt a fogyasztói panaszokat az önkormányzatnál sosem vizsgálják ki, hiszen ez nem érdeke sem a cégvezetésnek, sem a képviselő-testületnek (különösen tekintettel azokra, akik a távhőcégek felügyelőbizottságaiban ülnek szép tiszteletdíjért).

Ideje lenne, hogy a magyar paneltársadalom felébredjen Csipkerózsika-álmából, és elkezdje gyakorolni közösségi jogait. Az energiapazarló és a fogyasztóknak tetemes anyagi károkat okozó távhőszolgáltatásról történő leválás nem más, mint környezetvédelmi alapú civil kezdeményezés és közösségi célú közérdekű beruházás! Tehát: a leválni szándékozó közösségek élhetnek a 2001. évi LXXXI. törvény adta jogukkal. A törvény kacifántos címében benne van a lényeg: "törvény a környezeti ügyekben az információhoz való hozzájutásról, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, Aarhusban, 1998. június 25-én elfogadott egyezmény kihirdetéséről." A törvény 2001. július 3. óta hatályos és 2001. október 30-tól kell alkalmazni. Az aarhusi egyezmény az EU tagállamaiban olyan jogérvényes törvény, ami felülírja a vonatkozó önkormányzati rendeleteket, és felülír két honi törvényt is. Az egyik a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény, ami kiemelten védi a befektetői érdekeket, ezért konzerválja a multik monopolhelyzetét, s akadályozza a fogyasztók számára oly fontos energiapiaci liberalizációt. A másik a távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény, amiből a törvényalkotók nemes egyszerűséggel kihagyták a távhőszolgáltatásról történő leválás jogi szabályozását. Az aarhusi egyezmény adta joggal élve Balassagyarmaton végre is hajtották az önerős fűtéskorszerűsítést, melynek eredményeként 2001. október 15-ével, az országban máig egyedülálló módon a lakótelepi népek leváltak a távhőről, így ebben a városban megszűnt a távhőszolgáltatás. A leválás előtt Balassagyarmaton volt az országban a legmagasabb a távhőrezsi, a leválás óta pedig 6,3 százalékkal kevesebb rezsit fizetnek az emberek lakótelepi szinten, mint az ország bármelyik lakótelepén! A leválással párhuzamosan meg kell hirdetni a lapos tető beépítését is, ami nagyon komoly anyagi bázist jelent a lakóközösségek számára, ugyanis az energiatakarékos fűtéskorszerűsítés révén a lapos tető összközművesített építési telekké válik. Az önerős panelprogramot a következő sorrendben célszerű végrehajtani: a fogyasztók által megfizetett amortizációs alap visszaigénylése, leválás, fűtésrendszer korszerűsítése, lapos tető beépítése, az épület külső hőszigetelése és a lakásablakok cseréje állami segédlettel, legvégül pedig - ha kell - a beépített tetőrészre felszerelhetjük a napelemeket.

Az Önkormányzati Minisztérium honlapján lévő panelprogram eszement kritériumait pedig el lehet felejteni.

A szerző újságíró

- Fiam, te sajnos kinőtted a gyerekszobát