Szilárd pénzügyi rendszer a következő 25 évre? Szabadon - és mindig ugyanannyiért - aranyra váltható dollár? Rögzített valutaátváltási árfolyamok? Tiszta dollárelszámolás a kereskedelemben? A dollár mint egyedüli tartalékvaluta? Új IMF? Ugyan. De azért tiszta, jól átlátható pénzügyi rendszert éppenséggel lehetne teremteni, csak nem egy víkenden. A Bretton Woods-i rendszer két teljes év tárgyalásai után született meg. A G20 mindenképp "hendikepes". Csak úgy találomra: nincs megállapodott ügyrendje, magának a válságnak az okairól mind a mai napig eltérnek a vélemények, a távozófélben lévő Bush elnök finoman szólva is korlátozott mandátummal rendelkezik arra nézve, hogy "közreműködjék a növekedéshez és a felvirágzáshoz visszavezető út kijelölésében". Ezek az ő kissé dühítő szavai. A válság tudniillik amerikai eredetű. Lehet ugyan azon vitatkozni, hogy az ottani ingatlanpiac összeomlása, avagy a hihetetlen tétekkel és kockázatokkal játszó fedezeti alapok és befektetési bankok tevékenységének "szabályozatlansága" jelölendő-e meg alapvető okként, de annyi bizonyos: Amerika egyelőre a válságba "befelé" vezető utat mutatta meg, nem az onnan kivezetőt, és inkább viszolyogtató, mint bátorító, hogy ugyanő vállalkozzék a "kivezető út" megmutatására.

Akármit rögzítsenek is közös akarattal a G20-ak most Washingtonban, általános elveken túl az legfeljebb marginális dolgokat fog tartalmazni, na meg a "sok tennivaló" igényét, mely tennivalók természetesen az Egyesült Államok új elnökére, Obamára várnak. Aki tudatosan távol marad a csúcstól. Okos. Nem elkötelezhető.

Azért ez a Bretton Woodsszal való példálózás tetszik. Adhatna egy olyan irányt a washingtoni diskurzusnak (plusz Obamának), ami megmelegítené a szívemet. De nem azzal, hogy az 1944-eshez hasonló, szilárd rendszert kéne megint létrehozni, hanem abban, hogy ez a szilárd rendszer miért omlott össze negyedszázad múltán?! Nos, kérem, azért, mert az Egyesült Államok a vietnami háború finanszírozása végett nyakló nélkül nyomta a bankóprést, és miközben a dollárjának már régen nem volt meg az aranyfedezete, a rögzített átváltási árfolyamoknak köszönhetően a márka-, frank- és fonttulajdonosokkal fizettette meg háborúinak (és segélyprogramjainak) a költségeit. Mindezzel azt a meggyőződésemet kívánom kifejezésre juttatni, hogy a pénzügyi válság mélyebb oka az Egyesült Államok hihetetlen mérvű eladósodásában és abban a gyakorlatában keresendő, hogy folyamatosan importálja és elkölti mások - főként az exportcéljaikat szem előtt tartó ázsiaiak - megtakarított pénzét. A nemzetközi pénzügyi rendszer nagy kérdése az, hogy meddig mehet ez így még? Fel kéne támasztani a Mayflowerrel jött elődök puritán, protestáns etikáját, nem?