Nem mondta, csak gondolta

"Szidtad az anyámat?" - kérdezte tőlem tízéves koromban a hetedikes Szalai a Szent István parkban. Én? - kérdeztem csodálkozva, de már repült is a pofon. "Ezt miért kaptam?" "Hát azért, mert arra gondoltál, hogy az anyám egy..."

Tényleg arra gondoltam, de óvakodtam attól, hogy kimondjam. László Tamás fideszes országgyűlési képviselő sem mondta ki. Ő csak verset olvasott. A sajátját, amit még 2006 júliusában írt Cipolla a parlamentben címmel. Thomas Mann kisregényét, a Mario és a varázslót felhasználva azonosította Gyurcsány Ferencet Cipollával, és a mérsékelt katarzist kiváltó kulturális előadást így fejezte be: "hol vagy, Mario? Mikor ébredsz? Mikor fagyasztod ajkára a vigyort?"

Azok kedvéért, akik nem ismernék a világirodalom egyik legszebb novellájának végét, elárulom: amikor Mario felébred, lelövi Cipollát. Nem akasztja fel, tehát a képviselő nem követte püspökladányi társát. Nem fenyegetőzött, hogy "Lógni fogsz!", mindössze felhívást intézett a reménybeli Mariókhoz, hogy ébredjenek már, és tegyék a dolgukat. Meg aztán nem is felkiáltó, hanem kérdő módot használt. Márpedig, amint a viccbeli Kohn mondta a rabbinak: "Kérdezni szabad..."

Hát akkor kérdezzünk! Tényleg van helye egy ilyen embernek az ország házában? Tényleg rendjén van az, hogy egy magát néppártnak nevező, a polgári értékeket fennen hangoztató, demokratikus párt képviselője, maga mögött tudva egy egész parlamenti frakciót, ilyet mondjon? Mert az magától értetődik, hogy az úri kaszinóból az ilyeneket kigolyózzák. És egy mérsékelt jobboldali pártból? Megtűrhetik az ilyen embert egy magára valamit adó közösségben? Megtűrhetik az ilyen embert egy magára valamit adó ország közéletében?

És még egy kérdés. Véletlen-e, hogy az ilyen megnyilvánulások állandóan ugyanannak a pártnak a képviselőiből buknak ki? Nincs-e összefüggésben ez a tény azzal, hogy a szóban forgó párt taktikai okokból hosszú évek óta megtűri maga körül a szélsőségeket, hogy egyértelmű, világos elhatárolódás helyett állandóan a kettős beszéd eszközével ködösíti hozzájuk való viszonyát? Nincs-e valami törvényszerűség abban, hogy a szélsőséges nézetek és megnyilvánulások előbb-utóbb beszivárognak magába a pártba is?

Kíváncsian várom a válaszokat.

Szabó Zoltán

országgyűlési képviselő (MSZP)

Pellengéren

A fővárosi galamb egy valóságos repülő biológiai fegyver, egészségügyi szakemberek szerint nem ajánlatos túl közel merészkedni hozzájuk - olvasom A nagy pesti galambblöff címmel (szeptember 13.) megjelent írásban.

Minden háziállat - így a galambok is - veszélyesek mindazokra, akiknek az immunrendszere nem működik tökéletesen. Az AIDS-ben meghaltak fele cryptococcus betegségben vagy papagájkórban hal meg, ami egyáltalán nem egzotikus betegség, csak nem ismert nálunk. Az sem ismert talán, hogy aki "immunrendszeri kihívással" él, az nem feltétlenül AIDS-ben szenved, hiszen akik asztmára, sclerosis multiplexre, banális bőrgyulladásra szednek gyógyszereket, azoknak az immunrendszere többé-kevésbe pillanatnyilag nem működik megfelelően, és ilyen egzotikusnak hangzó és nehezen diagnosztizálható betegségeket könnyen megkaphat. Sőt, továbbmenve, akinek cukorbetegsége vagy influenzája, vagy akár magas vérnyomása van, annak sem működik az immunrendszere megfelelő módon. Mi több, a legegészségesebb kismama magzata is súlyos károsodást szenvedhet az úgynevezett cytomegalovírusoktól kezdődően számtalan, nem vizsgált vagy szűrt vagy elfelejtett betegségig. Sajnos a legnagyobb odafigyelés mellett is ilyen "titokzatos" okok miatt a várva várt gyerek kihordásának nehézségei, valamint számtalan elvetélt terhesség is ezzel függ öszsze. De ne bántsuk szegény galambokat, mert akár egy egzotikus üdülőhelyen való mezítlábas séta, távoli országokban a kék, áttetsző vízbe való belemerítkezés is meglepően sokkal gyakoribb betegségekhez vezethet, mint gondolnánk. És nem csak a galambok; a disznók,
szarvasmarhák, kecskék, macskák ugyanúgy sok, egészséggel kapcsolatos "kihívást" jelenthetnek.

Szeressük és becsüljük meg állatainkat annyira, hogy ártatlanul ne tegyük őket ilyen betegségek hordozóivá.

Dr. Rózsa András

Nairobi

 

Intelem

"Élmény volt" A kábítás művészete című (október 18.) olvasói levél. Nagy József - nem kis malíciával - azt ecsetelte, miként fog profitálni és nyerőként kikerülni a pénzpiaci válságból Gyurcsány Ferenc. Nem kis meglepetésemre véleménye "mi, baloldaliak"-ként fejeződött be.

Nos, ha igaz, hogy ő baloldali, akkor én piréz vagyok. Mi, pirézek, kicsi korunktól azt tanultuk: oda piszkítani, ahonnan eszünk, nemcsak nem ildomos - tisztességtelen. A foltot sem az asztalról, sem a tisztességről nyom nélkül eltüntetni nem lehet. Azt is tanultuk, hogy legyen saját, jól megfontolt véleményünk a minket körülvevő világról, ne azt szajkózzuk, amit mások szeretnének hallani. Azt is megtanultuk az öreg pirézektől, hogy ne legyünk elfogultak, tiszteljünk, becsüljünk másokat. Tanultunk arról is, hogy ne avatkozzék a politikába az, akinek nincs kellő ismerete, mert könnyen csak szócső lehet belőle. Esetleg éppen a Bibliára hivatkozó álszent, képmutató kufároké, akiket Jézus kiűzött a templomból. Olyanoké, akik nem képesek még az évek múlásával sem fel- és megnőni, hogy az őket kitöltő tömény gyűlölet megférjen bennük.

Pirézia egyébként érdekes hely. A pirézek általában megbecsülik, elismerik egymást. Szorgalmasak, dolgosak - erre nevelődtek. Nem művészei a kábításnak, és mindig igyekeznek tisztán tartani azt a bizonyos asztalt.

Én pedig inkább vagyok piréz, semmint olyan baloldali, mint Nagy József. Kérem, ne azonosítsa a baloldaliságot saját papírra vetett gondolataival.

Kiss Józsefné

Budapest

Rólunk

Nagy kár, hogy ennyire elsorvasztották a Budapest rovatot. Azt hiszem, most már tényleg érdemes lenne elgondolkodni az újság színvonalán, mert az, hogy nem történik semmi egy kétmilliós fővárosban, amiről írni lehetne, elég nagy tévedés.

Halász Gergely

 

A november 8-i Hétvégében megjelent Amerikai menőzés című cikk szerzőpárosa kétszer is Joe Lewist írt az egykori bokszlegenda Joe Louis neve helyett. Egy ilyen komoly laptól ez több mint kínos!

Galambos József

Az újjászerveződött szélsőjobboldal legfőbb fegyvere a tudatos, modern igényeknek megfelelő és hatékony médiahasználat - írja Czene Gábor a Political Capital elemzése nyomán (Pankrátorok, november 8.). Jó lenne, ha e megállapítást szem előtt tartanák, és a jövőben nem járulnának hozzá jelentéktelen szélsőjobboldali figurák népszerűsítéséhez - ezen keresztül otromba nézeteik terjesztéséhez -, ahogy ezt a november 7-i számuk 3. oldalán közölt terjedelmes fényképes tudósítással tették (Budaházy, Tomcat: újratöltve).

Válas György

Ha hinni lehet a Népszabadságnak (márpedig elég sokan szeretnénk hinni), akkor matematikailag lehetetlen lesz a jövő évi költségvetés megszavazása. A Szocialista esély a költségvetésre című (november 8.) cikkükhöz fűzött magyarázatban ez áll: "A parlamenti matematika a szocialistákat támogatja. (...) A költségvetés elfogadásához a jelen lévő honatyák, plusz egy főnek a szavazatára van szükség." Gyurcsány Ferenc sok nehéz problémát megoldott, de ez még neki sem sikerülhet. Lehet, hogy elég lenne a jelen lévő képviselők felének, plusz egy főnek a szavazata. Ezt esetleg össze tudná gereblyézni a kormányfő.

Dr. Quittner Pál

Paul Lendvai lapombudsman bizonyára helytelenítené a Felfegyverkezett a cipőmaffia (november 11.) bombasztikus címet, de gondolom, azt sem hagyná szó nélkül, hogy míg az írás alcímében 1,5 milliárdos áfacsalásról adnak hírt, ez belül már 1,5 milliósra olvad.

Kántor Antal