Hogy fontos könyvről és fontos kérdésről van szó, azt a közelmúltban a fővárosban és számos kistelepülésen történt seregnyi atrocitás bizonyítja. És tekinthetünk messzebbre is: néhány napja egy lengyel parlamenti képviselő azt az egyértelműen rasszista megállapítást tette, hogy Barack Obama elnökké választásával "vége a fehér ember civilizációjának". Hogy a színes bőrű elnök meggyilkolását tervező két amerikai fiatalember szándékáról már ne is beszéljünk.

A rasszizmus - ez a kötet mind a tizenkét tanulmányából nyilvánvaló - nem napjaink szülötte. Nem az a faj - David Theo Goldberg szerint "az Én és a Másik, a társadalmi-politikai hovatartozás és a kirekesztés fogalmainak rendezőelve" - kategóriája sem. Mindkettőnek évszázadokra, bizonyos mozzanataiban évezredekre visszanyúló története van.

Miközben az ember igyekezett egyre alaposabban megismerni a körülötte lévő világot, vizsgálta önmagát is, és egyebeken kívül "kimutatta", hogy az emberek között vannak ilyenek is meg olyanok is. Például fehér és feke-te bőrűek (a "sárgákról" meg a "rézbőrűekről" sokáig csak keveset tudtak). E valós különbségtételből - amint ezt Cornel West írása bemutatja - még a felvilágosodás korának nagyjai közül is többen a mai értelemben vett rasszista következtetéseket vontak le.

A kötet több tanulmányának szerzője is elemzi annak okait, hogy a rasszokkal foglalkozó - sokszor nem rossz szándékú - kutatások eredményeit a politikai hatalom birtokosai vagy a hatalmat megszerezni akarók miért és hogyan tartották a fehérek, esetenként az "árják" felsőbbrendűsége bizonyítékának, s hogy e felfogásból miképpen következett afrikaiak tízmillióinak rabszolgaságra vetése, vagy utóbb a holokauszt.

Sandra Lipsitz Bem rámutat, hogy az embercsoportok "osztályozásában" még az olyan - látszólag a legobjektívebb - vizsgálódásoknak is részük volt, mint az IQ-mérés. Hiszen egy másfajta kultúrából érkező megkérdezett nyilvánvalóan nem képes olyan minőségű válaszokra, mint a tesztet összeállítókkal azonos kultúrában nevelkedett embertársa. E módszerrel mutatták ki az 1910-es években, hogy az Egyesült Államokba bevándorolni szándékozó olaszok 79, az oroszok 87 és a magyarok 80 százaléka "gyengeelméjű".

Egyébiránt a tanulmányokban alig-alig esik szó a mai magyar olvasót a legközvetlenebbül érintő-érinthető kérdésekről. A rasszizmus legdurvább hazai megnyilvánulásairól - az antiszemitizmusról, a cigányellenességről - hazai kutatóknak kell szólniuk. Konkrétan. Sokszor. Hogy minden hazánkfiának muszáj legyen meghallania.

Napvilág Kiadó, 402 oldal