Egy szíriai azt írta: "A világ bizakodó azzal kapcsolatban, amit ajánl, de sok a kétely is. Mi lesz Szíria sorsa kormányzása alatt? Vajon megbombáztat minket?" Egy jordániai kijelenti, hogy új fejezet kezdődik az amerikai történelemben, nem beszélve a világtörténelemről. Szurkoljunk neki! - ajánlja. Egy egyiptomi szerző pedig hozzáteszi mindehhez: sokszor nem elég, ha valaki képes nagyot álmodni. Az igazi teljesítmény, ha képes ragaszkodni a nagy álomhoz.

A világot elárasztotta az Obamánia. Túl régen tart ugyanis a Washingtonból áradó globális rosszkedv. A világ szeretne szerethető Amerikát, elviselhető politikát. Szeretné, ha filmhőseinek hazája a jó seriffek fehér kalapját viselné, nem pedig a manapság tévében látható harci öltözékeket. Amerika, amióta maga is elhitte, hogy az egyetlen hiperhatalom, felpüffedt, s mind kevésbé volt elviselhető. Ahogy filmekben egy emberi arc fokozatosan átalakul egy földönkívüli rém pofájává, úgy torzult el a világ szemében Amerika ábrázata a Bush-érában. Igazságtalanul persze, de ez nem változtat a lényegen.

Akik az emberi jogok, az egyenlőség hívei, arra számítanak, hogy az afrikai-amerikai politikus személye egyszerre lesz példa más kisebbségeknek, s végképp értelmetlenné teszi a faji megkülönböztetés, az előítéletesség politikáit. Világszerte, mert a huszadik század végére az Egyesült Államok határozza meg a világ társadalmi és politikai szabványait. Ilyesmit várnak sokan a világban. Én is, mert tapasztaltam: Amerika nagyon szerethető.

Obamával kapcsolatban más várakozásuk van a világ hatalmasainak. Sarkozy francia elnök a pénzügyi válság azonnali rendezését követelné tőle, Medvegyev orosz elnök (Putyin orosz hangja) visszacsináltatná az ellenrakéta-rendszer telepítését, s Moszkva szuperhatalmi státusának elismerését követeli. Az Európai Unió - elkészült belső dokumentum szerint - arra számít, hogy az Obama-adminisztrációval sikerül majd egyenlő partnerként tárgyalnia. Afrika persze boldog, hogy egy közülük költözhet a néger rabszolgák által felépített eddig oly Fehér Házba. És folytathatnánk a többi földrésszel, hosszasan elidőzve az írás elején felhozott Közel-Kelettel.

És persze felvetődik a kérdés, mit várnak a magyarok az Obama-elnökségtől. Józan ésszel senki sem gondolhatja, hogy az EU-tag Magyarország és az USA viszonya más lesz január 20-a után. A tiszta lappal kezdő új kormányzat talán hatásosabb megoldásokat talál ki a globális hitelválságra. És ez nekünk is jól jönne. Az enyhülés a muzulmán világgal jól hatna a világ hangulatára. Arra számíthatunk, amiben a világ bizakodik: nyitottabb, párbeszédre hajló világhatalomban, amely nem feltétlenül katonai erejével döntene el mindent. Számíthatunk talán másfajta, tájékozottabb külpolitikára. Olyan viszonyrendszerre, amelyben a szövetségest nem csatlósként kezelik. Ami nekünk is jót ígér.