Akárcsak 1929-ben, most is Amerikából indult ki a válság. Akkor tőzsdekrachhal, most bankcsődökkel, de ez akármilyen fontos különbség az elemzők számára, a laikus többséget nem az ok, hanem az okozat foglalkoztatja. És a következmény, úgy tűnik, az elméletben és a gyakorlatban is sok mindent átírt. Egyik kedvenc anekdotámban Einstein vizsgáztat, és a hallgatóknak szánt tételeket átadja asszisztensének. A tanársegéd rápillant a papírra, majd döbbenten közli: - Professzor úr, ezek még a tavalyi kérdések! - Einstein így felelt: - Tudom, de én közben átírtam a válaszokat!

Néhány nap alatt bebizonyosodott, hogy a gazdaságpolitikában is minden relatív. A neoliberális gazdaságpolitika élharcosai pillanatok alatt súlyos százmilliárdokkal avatkoztak be a nagyobb baj elkerülése érdekében. Megtörtént, ami egy privatizációbarát közegben elképzelhetetlennek tűnt: bankokat államosítottak. Az elméleti közgazdászok el is kezdték a vitát a korszakváltásról. Nem lennék meglepve, ha Keynes újra divatba jönne. Egy biztos, az állam beavatkozó, piacszabályozó jellege az egész világon erősödőben van. A gyakorlati szakemberek pedig lázasan gondolkodnak: hogyan lehet mérsékelni a receszszió hatását, mely itt van a nyakunkon? Ha Amerika visszafogja fogyasztását, akkor a világon mindenhol csökken a termelés.

Magyarország előnye a stabil bankrendszer, melynek mutatói nemzetközi összehasonlításban is kedvezőek. Nálunk nem jellemző a nem vagy csak nehezen behajtható kintlevőségek magas aránya. Köszönhető ez a hazai pénzintézetek merev, konzervatív hitelezési gyakorlatának. A vállalkozók sokat szenvedtek ettől a gyakorlattól az elmúlt években. Kis túlzással, a magyar bankfiókok olyan kemény feltételeket támasztottak a potenciális adósokkal szemben, hogy aki ezeknek megfelelt, az nem is szorult igazán hitelre. Ez a kelleténél is óvatosabb hitelezési gyakorlat válik most előnyünkre. Kockázatok azonban itt is vannak, az itthoni bankok túlnyomó többsége egy nagy külföldi bank leányvállalata. Ha az anyacégbe vetett bizalom külföldön, az ottani hitelezési gyakorlat miatt megrendül, az itthon is bizalmi válságot kelthet anélkül, hogy erre tényleges ok lenne. Az igazi veszély azonban az, ha végzetesen meggyengül a forint, és a világban várható recesszió következtében visszaesik a magyar gazdaság is. Mindent meg kell tennünk tehát az első veszély elhárításáért és a második mérsékléséért.

Magyarország a konvergenciaprogrammal már eddig is jelentős terheket vállalt. Normál körülmények között ezek az erőfeszítések a közeljövőben is biztosítanák a forint stabilitását. A körülmények azonban abnormálisak. Ami tegnap még elegendő volt, ma már kevés. Elemi érdekünk, hogy az államháztartás hiánya minél előbb a GDP három százaléka alá csökkenjen. Nem lóghatunk ki e téren az euróövezetből, mert akkor a forint folyamatos spekulációs támadásnak lesz kitéve. Ha ezek a támadások eredményesek lesznek, akkor valutánk végzetesen meggyengül, meglódul az infláció, és sokkal kevesebbet ér majd a fizetésünk, a jövedelmünk, a bankbetétünk. Ezt mindenképpen el kell kerülni. Minden halasztható kiadást, bevételcsökkentést el kell halasztani. Így a tervezett és a versenyképességet javító adócsökkentést is. Halasztásról beszélek, nem véletlenül. Most a tervezett adócsökkentéshez szükséges forrást a forint stabilitása érdekében a kiadások mérséklésére kell fordítani. Ezt a csatát most meg kell nyerni ahhoz, hogy egyáltalán legyen értelme adócsökkentésről beszélni. Ha valaki most úgy dobálózik ezermilliárdos adócsökkentési javaslatokkal, hogy nem mondja meg, milyen kiadásokat hagyna el a jövőben, az becsapja az embereket. Aki pedig úgy akar adókat csökkenteni, hogy ennek nincs meg a fedezete, az mindnyájunk pénzét, a forint értékét teszi kockára. Populista frázisok helyett felelős gondolkodásra van szükség. Ebben a gondolkodásban semmi sem lehet tabu, ugyanis minden fillérre szükségünk van, hogy ne kelljen kivonni a forgalomból az egy- és kétforintos után az ötforintost, utána a tízforintost és így tovább.

A hazai GDP növekedési üteme az exportlehetőségeken múlik, tehát jelentős részben azon, hogy mi történik a külföldi piacokon. A recesszió sérülékenyebbé teszi a kis- és közepes vállalkozásokat. Az egész gazdaságot nem lehet megvédeni, akkora védőpajzs a világon nincs. Amekkora van, azt a kicsik elé kell tartani. Nem egyszerűen azért, mert így igazságos, hanem azért is, mert így praktikus. A versenyszférában foglalkoztatottak zömét ugyanis kis- és közepes vállalkozások alkalmazzák. A média természeténél fogva az egy telephelyen megvalósuló létszámbővítésre vagy létszámleépítésre érzékeny. Pedig ez csupán töredéke a munkaerő-piaci mozgásoknak. Nemrég adtuk át egy kisvállalkozásnak a kedvezményes hitelre jogosító százezredik Széchenyi-kártyát. Ez a százezer vállalkozás adja a kis- és közepes vállalkozások gerincét. Ha minden egyes vállalkozás fel tud venni egy embert, akkor egy nagyváros népességével nő a foglalkoztatottak száma. Ha el kell küldeniük vállalkozásonként egy embert, egy nagyvárosnyi népesség tűnhet el a munkaerőpiacról. Ezért kell őket védeni. És pontosan ezt tette a kormány, amikor az USA mentőcsomagját megelőzve döntött egy több százmilliárdos védőpajzsról a kis- és közepes vállalkozások érdekében.

Ezt a mentőcsomagot többször is átdolgoztuk. Ahogy a helyzet romlott, úgy enyhítettük a feltételeket, és úgy bővítettük a forrásokat. A következő két évben ezermilliárd forinttal bővül az érintett vállalkozások rendelkezésére álló összeg. Ez a védőpajzs az uniós forrásokra támaszkodva részint visszatérítendő, részint vissza nem térítendő támogatásokból áll. A vissza nem térítendő fejlesztési források feltételeit jelentősen könnyítenünk kellett, és átcsoportosításokkal növeltük a rendelkezésre álló összeget. A visszatérítendő támogatások növelése a kisvállalkozások számára több és olcsóbb hitel felvételét teszi lehetővé a jelenlegi lehetőségekhez képest.

Van még egy fontos területe a versenyképesség növelésének: az adminisztráció mérséklése. A bürokratikus terhek nagyok, akárcsak a foglalkoztatást terhelő adók. De a mérséklésükhöz - ellentétben az adókkal - nem feltétlenül kell pluszpénz. Ezért ez a csökkentés most egyszerűen kötelező.

Most meg kell úsznunk a vihart - hogy elmúltával újra együtt tárgyalhassunk az összetartozó dolgokról: forintstabilitásról, adócsökkentésről, versenyképességről.

Burány Sándor

a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium államtitkára