A szakszervezetek reakciója, s a Fidesz tántoríthatatlanul elutasító magatartása Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel s programjával szemben arra mutat, hogy a politikai és szociális feszültségek növekedni fognak, hiszen a 13. havi bér felfüggesztése a közszférában, a 13. havi nyugdíj életkor (62 év alatt), illetve nagyságrendi (nyolcvanezer forint fölötti) befagyasztása csakúgy, mint más "átmeneti" megtakarítások, viszonylag széles rétegeket érintenek. A Fidesz szerint alapjában csak Gyurcsány lemondása tudná az ország hitelét visszaszerezni. Ugyanakkor a lapban közölt információk és interjúk a miniszterelnök pozíciójának viszonylagos (s talán csak időleges) megerősödését jelzik, különösen akkor, ha az SZDSZ, s talán az MDF is a programot, ha fenntartásokkal is, támogatná.

Ebben a bonyolult helyzetben, úgy tűnik, hogy a lap két módon igyekszik a magyar válság előzményeit, okait és esetleges következményeit feltárni. Egyrészt kimerítően részletes kül- és belföldi hírösszeállításokból, másrészt független szakértők kritikus elemzéseiből tudnak az olvasók tájékozódni. Ugyanakkor több alkalommal is olvashattunk alapos tudósítói beszámolókat egyes nyugati, s főként közép- és kelet-európai országok gazdasági és politikai helyzetéről. Az elemzések közül kiemelném Bauer Tamás Szégyen címmel (október 30.) megjelent szenvedélyes, s véleményem szerint helytálló válaszát Orbán Viktor megjegyzésére, miszerint szégyen, hogy Magyarország az IMF-hez fordult. Bauer nem kímél senkit, sem az Orbán-, sem a Medgyessy-kormányt, sem az első Gyurcsány-kormányt. Érvekkel bizonyítja azonban következtetését, hogy a segítségkérés az IMF-től "az egész politikai osztály közös szégyene". De "elsősorban Orbán Viktoré..., aki olyan helyzetet teremtett Magyarországon, amelyikben egyszerűen nincs mód felelős reformpolitikára".

Egy hosszú interjú (Tamás Ervin) a Budapestre látogató és Los Angelesben, a University of Californián előadó Berend T. Iván professzorral, Lipovecz Iván "eretnek gondolatai", Babarczy Eszter elmélkedése a felelősségről, és nem utolsósorban Nagy N. Péter találó elemzése a Fidesz válságkezelő érveiről a múltban és a jelenben felvilágosítják az olvasókat, hogy Berend szavaival: "a valóságos bajok mérhetetlen felnagyítása, egyedi magyar tragédiaként való beállítása bénító pesszimizmust... s populista hangulatkeltést" vált ki.

Az utóbbi hetek kisebb-nagyobb eseményei sajnos megerősítik Babarczy Eszter diagnózisát: "egy éretten és felelősen gondolkodó országban könnyebb a válság tömegpszichológiai és politikai okait kordában tartani", mint Magyarországon. Egy nappal cikke előtt (október 3o.) jelent meg egy pszichológus megdöbbentő beszámolója beszélgetéséről egy gimnazistákból álló csoporttal. Ott hangzott el - írja a szerző - "a rettenetes mondat, hogy az ország problémáinak egyetlen valóban hatékony megoldása a nem dolgozók, elsősorban a cigányok, a hajléktalanok és a munkanélküliek gettóba zárása és fizikai megsemmisítése". Ehhez a témához kapcsolódik a jelentés, hogy egy ismert sportolót vett a rendőrség őrizetbe a nemzeti ünnepen, október 23-án, házi készítésű gránátokkal és gyújtóbombákkal megrakott autója közelében. S ugyanazon a napon 400 embert, köztük gyerekeket, fehér blúzban és árpádsávos kendővel avattak a Magyar Gárda tagjává a Hősök terén. A lap kétoldalas fotókkal illusztrált cikkben számol be (október 25.) arról, hogyan jutott el a nemzeti rock a turáni ősök dicsőítésétől a "hungarista hősök" propagálásáig. A szerző, Sebők János, idézi a dalszövegeket, amelyek rasszista, fajvédő, antiszemita, nemzetiszocialista, nyilas nézeteket hirdetnek.

Ezt a hátteret is látnunk kell, amikor jelentéseket olvasunk a két nagycsécsi roma meggyilkolásáról, vagy a dunaszerdahelyi futballháborúról a brutálisan fellépő szlovák rendőrök és Magyarországról érkezett szurkolók között. A Fico-kormány hivatalba lépése és a Slota-féle nacionalista koalíciós partner agitációja a magyar-szlovák viszony kiélesedéséhez vezetett. S bár egyelőre semmi sem látszik indokolni a szlovák rendőrség gumibotos támadását Dunaszerdahelyen, a magyar szélsőséges csoportok provokációi, a szlovák zászló budapesti elégetése a szlovák követség épülete előtt újabb ürügyet adtak a szlovák nacionalistáknak. Mint ilyen esetekben szokásos, a két fél információi gyökeresen különböznek, s a politikai álláspontok ezeket tükrözik. A Népszabadság részletesen, s véleményem szerint objektíven számolt be tudósításaiban és kommentárjaiban a kaotikus eseményekről. Kis Tibor szellemes kommentárjában elmondta a többi között, hogy a "hazafias kötelességből" átrándult szurkolók egy olyan dunaszerdahelyi csapatért reszkírozták a pofonokat, amelyben hat kameruni, továbbá arab és német játékos van s melyet egy német edző irányít...

Helyesnek tartom, hogy a lap közölte Dávid Ibolya terjedelmes cikkét A politikai bátorság ma kötelesség címmel, s két hosszabb olvasói levelet aggasztó antiszemita jelenségekről. Ugyanakkor nem tudom elfogadni a láthatóan nagyon elkeseredett Tamás Gáspár Miklós nevetségesen elfogult, a komplex nyugati helyzetet eltorzító megállapításait (november 5.) egy interjúban: "azok az emberek, akik jelen pillanatban a magyar államot igazgatják, ideértve az ellenzékieket is, egész egyszerűen őrültek". Sem Nagy-Britanniában, sem Franciaországban, sem Ausztriában, sem Németországban (eltekintve a Lafontaine-jelenségtől) nem látok "jelentős baloldali fordulatot". Rá is vonatkozik Berend idézett figyelmeztetése a problémák "mérhetetlen felnagyításával" kapcsolatban. A TGM-féle "balos" agitáció a "politikai osztály és a nagytőke" ellen, a "nép" oldalán, objektíven az adott helyzetben a jobboldali, nacionalista és populista tábort erősíti.

Fontos cikkek jelentek meg a Kenedi János vezette bizottság munkájáról s az állambiztonsági adatok sorsáról, valamint a nemzetbiztonsági parlamenti bizottság tevékenységének megbénításáról a Fidesz-féle bojkott következtében. Remélem, hogy a lap továbbra is figyelemmel kíséri e nagyon jelentős kezdeményezés sorsát.

Sajnos ismételt címkritikámnak nincs következménye, mivel a címek továbbra is vagy érthetetlenek vagy nevetségesek. Néhány kirívó példa: "Kiútkeresés feketében" (október 25.), "Obama-kultusz tombol Kenyában; Vevőkre és befektetőkre éheznek az autószalonokban" (október 27.); "Csak Batmanben bíznak a zágrábiak" (október 28.); "Karácsonyi élet-halál harc" (október 29.).