Ha Asimov élne, biztosan élvezettel olvasná az etikai kódexet, amely az internetes keresőrobotokat hivatott féken tartani.

Arról van szó, hogy a diktatórikus rezsimekkel együttműködő internetmogulok önként és dalolva vállalják: nem cenzúráznak, és ezentúl nem adják ki a felhasználók adatait a hatóságoknak, ha azzal megsértik a nemzetközi jogot. Mindezt papírra vetették, nehogy elfelejtsék, ott az aláírás, meg lehet nézni az interneten: az aláírók között ott a Google, a Yahoo! és a Microsoft is. Azokról a cégekről van szó, amelyek keresőrobot-hadseregei milliókat tarthatnak rettegésben.

Ezúton is elnézést kérünk azon olvasóinktól, akik e sorokat Burmában, Észak-Koreában, Fehéroroszországban, Egyiptomban, Etiópiában, Iránban, Kínában, Kubában, Szaúd-Arábiában, Szíriában, Tunéziában, Türkmenisztánban, Üzbegisztánban, Vietnamban, esetleg Zimbabwében olvasnák honlapunkon. Sajnos nem tudom megállni, hogy bele ne írjam e cikkbe, hogy free Tibet, az iszlám nem kóser, Türkmenisztán nem a világ legjobb országa (Kazahsztán az), Kim Dzsong Ilnek meg nincs is e-mail címe. Ezzel nemrég még veszélybe sodortam volna az említett országokban élő olvasókat, de nyugalom, a kódex megszületése óta a keresőrobotok közvetítésével nem értesítették a helyi hatóságokat, nem ismerik a nyájas olvasó tartózkodási helyét, nem tiltották le az internetkapcsolatát. A Google, a Yahoo és az MS nagy utat tett meg tehát. Eddig többtucatnyi ember került börtönbe világszerte pusztán azért, mert rendszerellenes üzeneteket írtak, ne adj' isten, melegebb éghajlatra küldték szeretett vezetőjüket, a nagy cégek pedig jelentették adataikat a hatóságoknak. Csak nehogy a kódexszel verje fejbe a Yahoo! ügyvédjét annak a kínai ellenzéki bloggernek a felesége, aki azért perli a céget, mert férje tíz év börtönt kapott a kaliforniai óriásvállalat előzékeny adatszolgáltatása következtében.

Egyszer bizonyára az említett tizenöt országból is demokrácia lesz (bár némelyikük most is annak nevezi magát), és a Riporterek Határok Nélkül (RSF) boldogan veszi le őket a feketelistájáról. De jelenleg ők az internetcenzúra világbajnokai.

A gonosz (avagy a mailer daemon) tengelyén lévő, kilistázott országok bő kétmilliárdos piacot jelentenek. A Föld népességének harmadát. Közülük egyelőre csak háromszázmillióan neteznek, bár Kínában például naponta kétszázezer új felhasználóval bővül ez a kör. Már most többen vannak, mint az amerikai internethasználók. Kínának már évekkel ezelőtt letérdelt a Google, a Yahoo! és az MS: önként és dalolva szűrik a "helytelen" tartalmakat, adják ki a felhasználók adatait a hatóságoknak.

Képzelhetjük, mit mondanak a kódex aláírása után a guruk a tizenöt ország vezetőinek. "Bocs, urak, de váltsatok rendszert, mert mi mostantól már védjük azt a hogyishívjákot, várjanak már - ja, a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot."

Az aláírók hiteltelensége volt a fő oka annak, hogy az RSF látványosan kivonult a kódexet életre hívó összefogásból. Alighanem sejtették, hogy valójában az embernek nem szabad kárt okoznia a robotban.