Közszolgaság

Közszolgaság

A miniszterelnök bejelentette, hogy az IMF-fel kötendő egyezmény érdekében hozott intézkedések egyike az lesz, hogy a közszférában dolgozóknak jövőre "nem jár" az ún. 13. havi bér, és a jelenlegi szinteken kell tartani a béreket.

Többször hallottam "betelefonálós" rádióműsorban, hogy a köztisztviselők miért kapnak 13. havi bért, nincs is 13. hónap, igazságtalanság, hogy munka nélkül jussanak egyhavi jövedelemhez. Ezt a demagóg közvélekedést most sikerült arra is felhasználni, hogy a pénzügyi krízis terheit csak egy szűk, 700 ezres adófizető réteg - a köztisztviselők és közalkalmazottak - nyakába varrják. Hiszen a bejelentés - úgy tűnik - csak valami pluszt nem ad meg nekik jövőre, így igazán nem is károsodnak. De tisztázzunk valamit. A közszolgáknál ezt az alapjavadalmazást előzetesen törvény írta elő. Más szavakkal: amikor közszolgálati viszonyt létesítettem, előre tudtam, hogy a bértábla szerint mennyi lesz az éves fix illetményem, amit azonban kezdetben nem 12 tényleges hónapra osztottak szét, hanem 12+1-re. Vagyis nem pluszjövedelmet kapunk munka nélkül, hanem az éves bérünket ilyen felosztásban. Ezen felül ebben az évben már nem is 13. kifizetésként, hanem 12 felé osztva havonta. Gyakorlatilag tehát ugyanúgy 12 havi illetményt kapunk, mint mások. Ennek fényében tehát ki kell jelenteni, hogy a megszorítás a mi esetünkben tényleges és valós fizetéscsökkentést jelent. Ez konkrétan úgy fog megjelenni, hogy januárban 20-30-40 ezerrel vagy esetleg még ennél is kevesebb nettó fizetést fognak hónap elején a számlánkra utalni. Teszik ezt velünk, akik utolsó fillérig leadózunk a jövedelmünkből, mert egyrészt semmit nem tudunk eltitkolni, másrészt mi semmit nem tudunk költségként elszámolni, emellett például köztisztviselőnek saját vállalkozása sem lehet. Érdemes lenne megnézni, az ország jövedelemadójának hányadrészét fizetjük meg mi hétszázezren. És egyáltalán, hányan is fizetnek adót az országban? Mi nem lehetünk minimálbéren bejelentve, nem kaphatunk telefont, autót magánhasználatra, s azt hiszem, nem mi népesítjük be a Rózsadombot.

Az okot persze tudjuk; ez egyszerűbb, mint valamilyen adópolitikai intézkedéssel az egész társadalomra - vagyoni helyzettel arányosan - szétteríteni a terheket. Ráadásul erről a rétegről politikai értelemben le lehet mondani, kevesebb szavazatot vesztünk így, mint ha a többi néhány milliót is megterhelnénk. Csak akkor tessék ezt így, nyíltan bejelenteni.

Azt meg csak történelmi közhelyként jegyzem meg, hogy már az ókori egyiptomi fáraók is tudták: hatékony állam csak lojális - értsd: rendesen meg is fizetett - tisztviselői karral működhet, így ostobaság és néha politikai öngyilkosság magunk ellen fordítani őket.

Sebestény Attila

köztisztviselő

Szurkolótábor,
nem csürhe!

A november 5-i lapban megjelent Révai György és Szalay László olvasói levele Futball? címmel. Miután elolvastam, meg kellett néznem az újság címlapját, mert hirtelen az az érzésem támadt, egy szlovák lap került a kezembe. Ilyen stílusú írások leginkább ott fordultak elő a november elsejei, dunaszerdahelyi szurkolóveréssel kapcsolatban.

Révai úr egész egyszerűen "csürhének" nevezi azokat a magyar szurkolókat, akik több száz kilométert utaztak azért, hogy közösen szurkoljanak határon túli magyarokkal egy olyan csapatnak, mely a dunaszerdahelyiek számára roppant fontos. Már csak ezért is nagyon sajnálatos, hogy az olvasói levél írója "jelentéktelen" meccsként aposztrofálta a mérkőzést. Számára biztosan az, de azon sok ezer magyarnak, aki kénytelen rendszeresen szembesülni a bizonyos körökből felé áradó gyűlölettel, hatalmas erőt adott az anyaországból érkező sokaság. Ha egy picit jobban megnézte volna a felvételeket, akkor azt is láthatta volna, hogy családapák, sőt egész családok mentek át a "szomszédba". Vélhetően csak Révai György szótárában szerepel gyűjtőfogalomként rájuk a "csürhe".

Szalay László a másik levélben ezt írja: "Ne hagyják, hogy ez a huligán banda összeveszítsen két európai országot!" Nem tudtam eldönteni, hogy Szalay úr valóban ennyire naiv, vagy csak a Népszabadság olvasóit nézi - már elnézést a kifejezésért - hülyének. Kérdem én: Ján Slota folyamatos magyarellenes megnyilvánulásai, a pozsonyi szurkolók Ferencváros-mez-égetési akciója vagy - hogy mást ne említsek - Malina Hedvig megtámadása és gyomorforgató meghurcolása a hatóságok részéről nem jelenti "két európai ország összeveszítését"?

Láttak vajon egyetlen olyan felvételt, ahol a levélírók által "csürhének" és "huligánbandának" nevezett magyarok hergelik, vagy ne adj' isten, megtámadják a szlovák rendőröket? Még egyszerűbben: volt oka a hatóságoknak arra, hogy szisztematikusan végigverjék a magyar szurkolókat?

Sietve leszögezem: én is elfogadhatatlannak tartom más ország nemzeti jelképének megbecstelenítését. Ebben egyetértünk. Gondolom, Szalay úr (aki kéri, hogy vizsgálják ki, elhangzott-e olyan rigmus a magyarok részéről, ami sérti a vendéglátókat) jól értette azt is, hogy miket skandáltak a pozsonyi szurkolók.

Azt hiszem, mindannyian jobban jártunk volna, ha levelük megírásával megvárják a hivatalos vizsgálatok végét. Vagy legalább kicsit tájékozódtak volna...

Hauser Antal

újságíró, Gyömrő

Mintegy 35 éve vagyok előfizetője és 45 éve olvasója a Népszabadságnak. Igen jólesett a gesztus a szeptemberre szóló ingyenes előfizetésről és a további háromhavi kedvezményről, amit be is fizettünk. Nyilvánvaló volt számunkra - mivel régi előfizetőnek szólt a levél -, hogy nem két Népszabadságot akarnak velünk elolvastatni, tehát az akció a meglevő előfizetés helyett van. Szeptemberben egy alkalommal kaptunk ugyan dupla példányt, de ekkor még nem gyanakodtunk. Október második hetétől azonban szorgalmasan érkeznek a Népszabadságok - két példányban. Telefonon megkerestem a terjesztési ügyfélszolgálatot, ahol egy hölgy eléggé udvariatlan stílusban közölte, hogy mi vagyunk a hibásak, miért nem mondtuk vissza valamelyiket. Remélem, az ügyfélszolgálatos hölgy előbb-utóbb talál testhezállóbb munkát (a vérnyomásom is már rendben van), de két újságra és az ezzel járó többletköltségre továbbra sincs szükségünk. A MédiaLOG-terjesztés már úgy néz ki, hogy beállt, ezért kérem, hogy a kellően át nem gondolt kedvezményes akciójukat szüntessék meg nálunk, és a befizetésünk vonatkozó részét térítsék vissza.

Ács Sándor

Már megszoktam, hogy "ütős" címeiknek semmi közük a cikk tartalmához, és rendszerint negatívabb tartalmat sejtetnek, mint ami az írás lényege. Ezt most képi módszerrel ismételték meg az október 27-i címoldalon (Hitelhajsza a jövőért). A fotó nem más, mint Gyurcsány Ferenc mószerolása, alkalmas mindenféle negatív asszociációra.

Szalay László

Az október 22-i szám Mozaik oldalának kis "színese" - miszerint az Egyesült Államokban egy benzinkutas a porszívóval fajtalankodott - a leggagyibb bulvárlapok színvonalát - és félek, a Népszabadság jövőjét - idézi. Ez a "porszívózás" nem tisztít, ez szennyez. Színvonalasnak gondolt lapban ilyen "híreket" közölni legalább olyan aberrált elképzelés, mint porszívóval pajzánkodni.

Sebes Andor

Fogadják elismerésemet, amiért felhívták a figyelmet az október 15-i Kerékvilág oldalon (Vadak, veszélyek) a vaddal való összeütközés veszélyére. Tartsák "napirenden" a témát, mert évente több mint százan sérülnek meg vadat gázoló autóban.

Reményfy László

A miniszterelnök bejelentette, hogy az IMF-fel kötendõ egyezmény érdekében hozott intézkedések egyike az lesz, hogy a közszférában dolgozóknak jövõre „nem jár” az ún. 13. havi bér, és a jelenlegi szinteken kell tartani a béreket.
Többször hallottam „betelefonálós” rádiómûsorban, hogy a köztisztviselõk miért kapnak 13. havi bért, nincs is 13. hónap, igazságtalanság, hogy munka nélkül jussanak egyhavi jövedelemhez. Ezt a demagóg közvélekedést most sikerült arra is felhasználni, hogy a pénzügyi krízis terheit csak egy szûk, 700 ezres adófizetõ réteg – a köztisztviselõk és közalkalmazottak – nyakába varrják. Hiszen a bejelentés – úgy tûnik – csak valami pluszt nem ad meg nekik jövõre, így igazán nem is károsodnak. De tisztázzunk valamit. A közszolgáknál ezt az alapjavadalmazást elõzetesen törvény írta elõ. Más szavakkal: amikor közszolgálati viszonyt létesítettem, elõre tudtam, hogy a bértábla szerint mennyi lesz az éves fix illetményem, amit azonban kezdetben nem 12 tényleges hónapra osztottak szét, hanem 12+1-re. Vagyis nem pluszjövedelmet kapunk munka nélkül, hanem az éves bérünket ilyen felosztásban. Ezen felül ebben az évben már nem is 13. kifizetésként, hanem 12 felé osztva havonta. Gyakorlatilag tehát ugyanúgy 12 havi illetményt kapunk, mint mások. Ennek fényében tehát ki kell jelenteni, hogy a megszorítás a mi esetünkben tényleges és valós fizetéscsökkentést jelent. Ez konkrétan úgy fog megjelenni, hogy januárban 20-30-40 ezerrel vagy esetleg még ennél is kevesebb nettó fizetést fognak hónap elején a számlánkra utalni. Teszik ezt velünk, akik utolsó fillérig leadózunk a jövedelmünkbõl, mert egyrészt semmit nem tudunk eltitkolni, másrészt mi semmit nem tudunk költségként elszámolni, emellett például köztisztviselõnek saját vállalkozása sem lehet. Érdemes lenne megnézni, az ország jövedelemadójának hányadrészét fizetjük meg mi hétszázezren. És egyáltalán, hányan is fizetnek adót az országban? Mi nem lehetünk minimálbéren bejelentve, nem kaphatunk telefont, autót magánhasználatra, s azt hiszem, nem mi népesítjük be a Rózsadombot.
Az okot persze tudjuk; ez egyszerûbb, mint valamilyen adópolitikai intézkedéssel az egész társadalomra – vagyoni helyzettel arányosan – szétteríteni a terheket. Ráadásul errõl a rétegrõl politikai értelemben le lehet mondani, kevesebb szavazatot vesztünk így, mint ha a többi néhány milliót is megterhelnénk. Csak akkor tessék ezt így, nyíltan bejelenteni.
Azt meg csak történelmi közhelyként jegyzem meg, hogy már az ókori egyiptomi fáraók is tudták: hatékony állam csak lojális – értsd: rendesen meg is fizetett – tisztviselõi karral mûködhet, így ostobaság és néha politikai öngyilkosság magunk ellen fordítani õket.      
Sebestény Attila
köztisztviselõ

Szurkolótábor, nem csürhe!

A november 5-i lapban megjelent Révai György és Szalay László olvasói levele Futball? címmel. Miután elolvastam, meg kellett néznem az újság címlapját, mert hirtelen az az érzésem támadt, egy szlovák lap került a kezembe. Ilyen stílusú írások leginkább ott fordultak elõ a november elsejei, dunaszerdahelyi szurkolóveréssel kapcsolatban.
Révai úr egész egyszerûen „csürhének” nevezi azokat a magyar szurkolókat, akik több száz kilométert utaztak azért, hogy közösen szurkoljanak határon túli magyarokkal egy olyan csapatnak, mely a dunaszerdahelyiek számára roppant fontos. Már csak ezért is nagyon sajnálatos, hogy az olvasói levél írója „jelentéktelen” meccsként aposztrofálta a mérkõzést. Számára biztosan az, de azon sok ezer magyarnak, aki kénytelen rendszeresen szembesülni a bizonyos körökbõl felé áradó gyûlölettel, hatalmas erõt adott az anyaországból érkezõ sokaság. Ha egy picit jobban megnézte volna a felvételeket, akkor azt is láthatta volna, hogy családapák, sõt egész családok mentek át a „szomszédba”. Vélhetõen csak Révai György szótárában szerepel gyûjtõfogalomként rájuk a „csürhe”.
Szalay László a másik levélben ezt írja: „Ne hagyják, hogy ez a huligán banda összeveszítsen két európai országot!” Nem tudtam eldönteni, hogy Szalay úr valóban ennyire naiv, vagy csak a Népszabadság olvasóit nézi – már elnézést a kifejezésért – hülyének. Kérdem én: Ján Slota folyamatos magyarellenes megnyilvánulásai, a pozsonyi szurkolók Ferencváros-mez-égetési akciója vagy – hogy mást ne említsek – Malina Hedvig megtámadása és gyomorforgató meghurcolása a hatóságok részérõl nem jelenti „két európai ország összeveszítését”?
Láttak vajon egyetlen olyan felvételt, ahol a levélírók által „csürhének” és „huligánbandának” nevezett magyarok hergelik, vagy ne adj’ isten, megtámadják a szlovák rendõröket? Még egyszerûbben: volt oka a hatóságoknak arra, hogy szisztematikusan végigverjék a magyar szurkolókat?
Sietve leszögezem: én is elfogadhatatlannak tartom más ország nemzeti jelképének megbecstelenítését. Ebben egyetértünk. Gondolom, Szalay úr (aki kéri, hogy vizsgálják ki,  elhangzott-e olyan rigmus a magyarok részérõl, ami sérti a vendéglátókat) jól értette azt is, hogy miket skandáltak a pozsonyi szurkolók.
Azt hiszem, mindannyian jobban jártunk volna, ha levelük megírásával megvárják a hivatalos vizsgálatok végét. Vagy legalább kicsit tájékozódtak volna…
Hauser Antal
újságíró, Gyömrõ


Mintegy 35 éve vagyok elõfizetõje és 45 éve olvasója a Népszabadságnak. Igen jólesett a gesztus a szeptemberre szóló ingyenes elõfizetésrõl és a további háromhavi kedvezményrõl, amit be is fizettünk. Nyilvánvaló volt számunkra – mivel régi elõfizetõnek szólt a levél –, hogy nem két Népszabadságot akarnak velünk elolvastatni, tehát az akció a meglevõ elõfizetés helyett van. Szeptemberben egy alkalommal kaptunk ugyan dupla példányt, de ekkor még nem gyanakodtunk. Október második hetétõl azonban szorgalmasan érkeznek a Népszabadságok – két példányban. Telefonon megkerestem a terjesztési ügyfélszolgálatot, ahol egy hölgy eléggé udvariatlan stílusban közölte, hogy mi vagyunk a hibásak, miért nem mondtuk vissza valamelyiket. Remélem, az ügyfélszolgálatos hölgy elõbb-utóbb talál testhezállóbb munkát (a vérnyomásom is már rendben van), de két újságra és az ezzel járó többletköltségre továbbra sincs szükségünk. A MédiaLOG-terjesztés már úgy néz ki, hogy beállt, ezért kérem, hogy a kellõen át nem gondolt kedvezményes akciójukat szüntessék meg nálunk, és a befizetésünk vonatkozó részét térítsék vissza.
Ács Sándor

Már megszoktam, hogy „ütõs” címeiknek semmi közük a cikk tartalmához, és rendszerint negatívabb tartalmat sejtetnek, mint ami az írás lényege. Ezt most képi módszerrel ismételték meg az október 27-i címoldalon (Hitelhajsza a jövõért). A fotó nem más, mint Gyurcsány Ferenc mószerolása, alkalmas mindenféle negatív asszociációra.
Szalay László

Az október 22-i szám Mozaik oldalának kis „színese” – miszerint az Egyesült Államokban egy benzinkutas a porszívóval fajtalankodott – a leggagyibb bulvárlapok színvonalát – és félek, a Népszabadság jövõjét – idézi. Ez a „porszívózás” nem tisztít, ez szennyez. Színvonalasnak gondolt lapban ilyen „híreket” közölni legalább olyan aberrált elképzelés, mint porszívóval pajzánkodni.
 Sebes Andor

Fogadják elismerésemet, amiért felhívták a figyelmet az október 15-i Kerékvilág oldalon (Vadak, veszélyek) a vaddal való összeütközés veszélyére. Tartsák „napirenden” a témát, mert évente több mint százan sérülnek meg vadat gázoló autóban.
Reményfy László