Ugyanakkor azt is látom, mennyire más életet élhetne egy merőben más környezetben. Nem állítom, hogy vegytisztán szerencsétlen áldozat, de azt igen, hogy nem született gonosz. Van benne például hit. Hisz azoknak a lehetetlen neologizmusoknak az üzenetében, amik kijönnek a száján. Hit nélkül nem tudná belelovalni magát olyan idézetbe sem, amelyik nem illik az adott helyzethez. Elfogadom, hogy az ilyen ember éppen a hite miatt veszélyes, mert így hatással lehet embercsoportokra. Az ő esetében azonban valami kis szerencsénk mégis van: hatását megfelelően korlátozza személyisége. Speciális hite pedig legfeljebb csak ritkán engedi, hogy a jéghideg számítás úrrá legyen benne. Következésképp vannak elvei és vannak kötődései. Többnyire olyan elvek és olyan kötődések, amilyeneket a józan többség mereven elutasít - de vannak.

Ifj. Hegedűs Lóránt nem tényező. Szó csak azért van róla, mert szimbolikus figurája lett saját közegének, és mint ilyet, elkerülte a szerencse. Az ő feje látszik ki a vízből, ő van szem előtt. Miközben az övével egyívású gondolatokat hirdetők sunyin és gyáván lapulnak.

A legjobb lett volna őt hat éve lepalástolni, az rögtön kijelölte volna a határokat azok számára, akik "kitermelték" és előrelökték. És itt nem leszámolásról vagy az ő gyűlöletéről lett volna szó. Az üzenetküldés lett volna szükséges.

Hat éve Bogárdi Szabó István lett a püspök. Az egyházi törvénykönyv nyíltan kimondja, hogy lelkész ellen fegyelmi eljárást a közvetlen felettesek kezdeményezhetnek hivatalból is, nem csak valamely panaszos kérelmére. Szabóék számára egyetlenegy kockázattal járt volna, ha eljárást kezdeményeznek: jelesül hogy hat év után talán nem választják újra a garnitúrájukat - de ez még így is megeshet. Ellenben tekintélyre tettek volna szert, mert hamar híre ment volna, hogy Bogárdi Szabó bátor ember. Ám sem ő, sem a rangban alatta lévő emberei nem látták úgy, hogy hivatalból maguk kezdeményezzenek eljárást. Ezt Bölcskei Gusztáv és Nagy Sándor zsinati elnököknek kellett meglépniük, holott a kánonjog szerint ez elsődlegesen nem az ő tisztük. Szabóék tehát vagy féltek saját választóiktól - és a pozíció többet ér nekik, mint az, hogy megmutassák a világnak, mit szabad és mit nem a református egyházban - vagy nem akarják a végső soron mégiscsak a nagy jobboldali tömbbel szövetséges erők szimbolikus figuráját "beáldozni".

Ifj. Hegedűs voltaképpen barométer. Róla beszélünk, de nem róla van szó. Az ő ügyéhez való hozzáállás viszont mindennél élesebben megmutatja, hogy ki milyen ember. Az egyik ilyen helyzetben van, a másik olyanban, az egyiken ennyi a nyomás, a másikon annyi. Van, akin semmi, de sokat remél.

Akár marad Szabó István, akár a másik püspökjelölt, Fónagy Miklós váci esperes lesz a püspök, ifj. Hegedűs Lórántot a hosszas késlekedés után egyaránt elmarasztalják - valamiképpen. Hat év egérutat még kaphatott Szabóék kormányzása alatt, de itt a vége. Hiába mutatta ki egyelőre egy jogi bizottság ebben az egyházkerületben, hogy nincs jogalap ifj. Hegedűs ellen vádat emelni, és hiába fagyasztják az eljárást a püspökválasztás idején, nincs tovább. A barométert a magasból, ahová hívei emelték, most felelős emberek leejtik. Esőre áll. De ez már nem változtat annyit az egyház belső szerkezetén, az egyházi emberek hozzáállásán, mint azt hiszi a közvélemény. Elmarasztalása talán még csak példaértékű sem lesz. Évekkel ezelőtt az lett volna.

Le kell szögezni: a kezdeményezés is Bölcskei Gusztáv és Nagy Sándor zsinatelnököknek köszönhető. Itt a kerületnek legfeljebb időhúzó szerepe lehet, akárki vezesse is januártól, és tulajdonképpen nem igazán lényeges már, hogy mikor dől le végre a "szimbólum". Mert az erkölcsi üzenetnek a világba való kiküldéséről régen lekéstünk már.

A szerző református lelkész, festőművész