Ám most még véletlenül se az következik, hogy hol vannak a hatóságok, pláne, hogy a celeb kutyája már harmadszor harap meg embert, sőt, egyszer már elaltatásra is ítéltetett, mégse történt semmi. És hogy hol van ilyenkor a közösségi összefogás.

Hanem Fanny, akit a kutya megharapott. Hiába fizeti ki most a celeb a háromnapos kórházi kezelés költségeit és a gyógyszereket, a kislány édesanyja továbbra is aggódik, mondván, "még el se kezdődött, máris kettétört Fanny karrierje, aki modellnek készül, és a kezét csúfító hatalmas hegekkel ez nem valósulhat meg".

Mármost Fanny tizenegy éves. Ám édesanyja már a modellt látja benne, arra is készíti fel, semmilyen áldozatot nem sajnálva. Pedig lányos szülők tudják legjobban, hogy tizenegy évesen setesuta minden lány, nem gyerek már, de még éppen nem kamaszodik, legfeljebb a keze-lába van útban, és ha bármiről kérdezik, megvetően lebiggyeszti a száját. Még csak sejteni se nagyon, hogy mi lesz a gyerekből: tavaszra már lehet, hogy megfordul utána az utca, ám az is lehet, hogy csúf béka lesz belőle, aki fülig pirul, ha meg kell szólalnia.

Minden anya egy kicsit modellt lát a lányában, messzi földön ismert celebet, aki emellett művelt, intelligens, s ezen a képen még Annácska se képes rontani. Így vagy úgy, Fanny valószínűleg a család jövőjét hordja törékeny vállain: neki, bármi történik is, modellnek kell lennie, mert más esély ez idő tájt nem mutatkozik; s többet mond ez minden, tudományos felméréseken, válságelemzéseken alapuló jelen- és jövőképnél.

A dolgok mai állása szerint Annácska kutyája két hét múlva nyugdíjast fog megharapni, akkor majd az ő esélyükről.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa