Két büszke, demokratikus ország

Amikor egy-egy amerikai adminisztráció terminusának vége felé közeledik, nem szokatlan dolog, hogy a publicisták kommentálják a két ország közötti kapcsolatokat, és gyakran a negatívumokat helyezik előtérbe. Az amerikai-magyar kapcsolatokkal foglalkozó e heti kommentárok sem kivételek ez alól, ezért úgy gondolom, fontos egyértelműen leszögezni, hogy az országaink közötti kapcsolatok soha nem voltak jobbak. Nagyszerűek a jövő kilátásai. A múlt héten megtett bejelentés, mely szerint november 17-től vízum nélkül lehet üzleti és turisztikai célból az Egyesült Államokba utazni, csupán egyetlen példa e kapcsolat erősségére. Mindkét fél keményen dolgozott azért, hogy tető alá hozza e komplex megállapodást. Az amerikai magyar közösség is keményen harcolt érte. Amerikai és magyar kollégáimmal együtt büszke vagyok e munka befejezésére. Aláírtunk továbbá egy ingatlancsere-egyezményt is, amely a történelmi jelentőségű Táncsics-börtönt visszajuttatja Magyarország népének. Büszke vagyok rá, hogy támogathattam Bush elnöknek ezt az ígéretét, a magyar népnek ezt az álmát. Még sokáig sorolhatnám a kapcsolataink révén közösen elért eredményeket, de meg kell említenem a NATO C-17-eseinek Pápa mellé hozott légi támaszpontját is, mely döntést mi, a magyarok és más NATO-tagok együttesen támogattuk.

Ez csupán néhány példa a közelmúltból, amelyek az amerikai-magyar kapcsolatok erősségét bizonyítják. És ennél is több lesz, hiszen az Egyesült Államok és Magyarország, e két büszke, demokratikus ország kiáll egymás mellett.

April H. Foley

az Egyesült Államok budapesti nagykövete

Félreértés a Bahamákról

Az elmúlt héten kétszer foglalkozott a Népszabadság egy új keletű tanulmányommal. Sajnos mindkettő félreértésre adhat, sőt úgy hallom, adott is okot.

A tanulmány a The American Interest című szakfolyóirat 2008. november-decemberi számában jelent meg Faded Romance, azaz Fakult Románc címmel. Az amerikai külpolitikáról szól, s a folyóirat szerkesztőinek arra a kérdésére igyekszik válaszolni, hogy milyen lépéseket tegyen a következő amerikai kormány a közép- és kelet-európai kapcsolatok további ápolása érdekében.

Az október 27-én közölt tudósításuk tartalma pontos volt. Meg is köszöntem washingtoni tudósítójuknak. Akinek valami fogalma van az újságíráshoz, nem kifogasolhatja, hogy nagyobb súlyt kapott benne két "érdekes" mondatom arról, hogy a tíz új EU- és NATO-tag közül nyolcban nem karrierdiplomata, hanem politikai kinevezett képviseli Amerikát. Ezt a két mondatot a tudósítás szinte szó szerint idézi is: "Ezzel a fogadó országok addig meg is békültek, amíg úgy vélték, a politikai kinevezettek megnyitják előttük az ajtót a Fehér Házba. De amikor a konkrét eredmények elmaradtak, arra a következtetésre jutottak: Amerika úgy kezeli őket, mint a Bahamákat."

Csaknem háromezer szavas tanulmányomból csupán ez a néhány szó szólt a gyönyörű bahamai szigetekről. És bár itt azt írtam, hogy a "fogadó országok" jutottak erre a következtetésre, s nem azt, hogy Amerikának ez a szándéka, a Népszabadság tudósításának alcíme - a lap első oldalán - ez volt: "Washington úgy kezeli a térséget, mint a Bahamákat." Ez csúsztatás. Ezt nem írtam, nem gondolom, egyáltalán nem felel meg a valóságnak. A lap tudósítása sem állítja ezt. Tanulmányomban is, a tudósításban is csupán a nagykövetek felkészültségéről van szó. Az én véleményem az - s ezzel Washingtonban nem mindenki ért egyet -, hogy bár sok politikai kinevezett jól látja el a dolgát, hasznos lenne több karrierdiplomatát nagyköveti rangba emelni Közép- és Kelet-Európában. A Népszabadság alcíme egészen mást sejtet.

Október 30-án a lap vezércikkben is tárgyalta tanulmányomat. A cikk sok jó meglátása és kitűnő konklúziója mellett itt a következő két mondat ismétli meg a félrevezető bahamai kapcsolatot: "A minap jelent meg egy amerikai folyóiratban Charles Gati magyar származású amerikai politikakutató tanulmánya. Ebben erősen hibáztatja az elmúlt évek washingtoni kormányzatait, amelyek - fogalmaz - egyfajta Bahamaként kezelték Közép-Európát". Hát én nem "fogalmaztam" így. Tanulmányom azt elemzi, hogy az elmúlt évek amerikai külpolitikájának - például az iraki háborúnak - milyen következményei vannak egész Európában, beleértve Közép- és Kelet-Európát. Azt, hogy Amerikát nem veszi körül az a tisztelet, mint valaha.

Tanulmányom félreértése annyira bánt, hogy felajánlom a Népszabadság angolul tudó olvasóinak: mivel az írásom interneten nem található, küldjék el e-mail címüket, és akkor én továbbítom tanulmányomat. Írjanak egyetemi e-mailemre: cgati@jhu.edu és napokon belül megkapják a tanulmányt - ami egyébként hamarosan megjelenik magyarul az Elemző című folyóiratban.

Charles Gati

Washington

Futball?

Alaposan elbánt tegnap a rendőrség a dunaszerdahelyi labdarúgó mérkőzésen megjelent magyar csürhével. Már a TV-n látható transzparensekből, zászlókból is nyilvánvaló volt, hogy ez az állítólag ezer főnyi tömeg nem a meccs miatt látogatott oda. Meccset itthon is nézhetnének, nem kell a szlovák bajnokság jelentéktelen mérkőzésére kimenni. Egy hazai NB I-es rangadóra alig mennek ki többen. Ugyanakkor rossz hírünket keltik egész Európában, mivel a külföldön randalírozó szurkolókat mindenütt negatívan ítélik meg. Az ilyen és hasonló primitív zavarkeltések azt jelzik, hogy az ország ugyan egyáltalán nem, de egyes állampolgárai valóban az utolsók közé tartoznak a térségben.

Révai György

Budapest

Tisztelt Minisztérium!

Legyenek óvatosak futball-huligánjaink védelmében! Ezek az "ártatlan" figurák foglalták el a közelmúltban a televíziót. Nem vesztünk semmit, ha elhatárolódnak tőlük.

A vizsgálat terjedjen ki arra is, hogy mutattak-e fel olyan képeket, jelképeket, feliratokat, skandáltak-e olyan szövegeket, amelyek sértik a fogadó ország nemzeti önérzetét, szuverenitását.

A befeketített helységnévtáblákkal kapcsolatban adjanak ki elhatárolódó nyilatkozatot, és javítsák ki mindegyiket!

Ne hagyják, hogy szlovák zászlót égessenek a huligánok! Minden erővel védjék meg a szlovák nagykövetséget, és határolódjanak el az ilyen tüntetőktől!

Ne hagyják, hogy ez a huligán banda összeveszítsen két európai országot!

Szalay László

Budapest

Kuszaság a fejekben

Megtagadott oltások címmel (október 17.) foglalkoztak a tardi háziorvos esetével, aki az orvosi felelősség és a munkadíj kifizetésének tisztázatlansága miatt nem oltja be az influenza elleni védőoltással a körzetéhez tartozó betegeket. Keszthelyi Gyula esete igen tanulságos. Rámutat arra, hogy nemcsak a köztudatban, de az illetékes állami szervek tisztviselőinek a fejében is összemosódik az állami egészségügyi ellátás az egészségbiztosítási szolgáltatásokkal, hiszen az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) szóvivője szerint a háziorvosok fix összegű díjazást kapnak az egészségbiztosítási pénztártól, amiért minden feladatot kötelesek ellátni.

A járványügyi tevékenység azonban alapvető állami feladat, amit nem az egészségbiztosítási pénztár(ak)nak, hanem a központi költségvetésnek kell finanszíroznia. A fertőző betegségek elleni védekezés ugyanis olyan közérdekű feladat, ami nem tehető függővé az egészségbiztosítási jogviszony fennállásától. Szükség esetén az érintett akarata ellenére, hatósági eszközökkel is végre kell hajtani. A védőoltások, mint járványügyi megelőző intézkedések tehát nem tartoznak az egészségbiztosítási szolgáltatások körébe, így finanszírozásuk nem tartozik az OEP feladatai közé. Amikor az orvosok védőoltást adnak be, nem egészségbiztosítási szolgáltatást nyújtanak, hanem állami egészségügyi feladatot látnak el. Elvégzését nem tagadhatják meg, mivel akkor járványügyi szabálysértést követnek el, miközben az állami költségvetésből nem kapnak semmilyen díjazást. Erre vezethető vissza a kialakult konfliktus.

Nem ez az egyetlen eset, ami azt mutatja, hogy maguk az illetékesek sincsenek tisztában az egészségügy finanszírozásának egyes alapvető szabályaival. Múlt év nyarán az országgyűlés törvénymódosítást fogadott el, amely szerint a járványügyi érdekből végzett tüdőszűrő vizsgálatokért nem kell vizitdíjat fizetni. Ennek a szabálynak azonban semmi értelme nem volt, mert vizitdíjat az egészségbiztosítási szolgáltatások igénybevételéért kellett fizetni, a járványügyi szűrővizsgálatok azonban nem tartoznak ezek közé. Azoknak, akik ezt a törvénymódosítási javaslatot benyújtották és elfogadták, valószínűleg fogalmuk sem volt az állami egészségügyi ellátás és az egészségbiztosítási szolgáltatások közötti különbségről.

Itt tartunk tizenhat évvel azután, hogy megkezdődött az állami egészségügyi ellátás és az egészségbiztosítási szolgáltatások szétválasztása.

Dr. Csiszár Róbert

Orosháza

Bankillúzió

Irigylem Békesi László optimizmusát, aki szerint pillanatnyilag jó esély van arra, hogy a magyar bankrendszer nagyobb megrázkódtatás nélkül vészelheti át a világméretű hitelválságot (Ki fizeti a révészt?, október 11.). A forint árfolyama ugyan romlani fog - írja -, és a devizában eladósodott lakosság törlesztőrészleteinek növekedése miatt sokak élete válik majd nehezebbé. De hát ha a törlesztések fizetése "nehezebbé válik", akkor sokan majd nem is fogják fizetni azokat, és a bankok könnyen csődbe juthatnak. Ez történik szerte a világon, és nehezen képzelhető, hogy miért ne történne ugyanez Magyarországon is. Illúzió, hogy a magyar bankok megrázkódtatás nélkül fogják átvészelni a jelenlegi válságot.

Lázár György

San Francisco