Ha nem lenne ennyire hihetetlen a történet, azt mondhatnánk: ilyen csak egy banánköztársaságban történhet. De nem: ilyen még egy banánköztársaságban sem történhet. Nálunk a Farkas testvérek a rájuk öt- és hétéves fegyházat kiszabó ítélet ismertetéséről egyszerűen kereket oldhattak. Megértem őket, én sem örülnék, ha közölnék velem, hogy ennyi időre sittre vágnak. Ha szabadon távozhatnak a tárgyalóteremből, anélkül, hogy bárki útjukat állná, miért ne tennék? Elvégre jogállamban élünk! A büntetőjog felkent nagyjai pedig utólag biztosítottak bennünket arról, hogy a vádlottak ezzel nem követtek el semmiféle jogsértést.

Tisztára megnyugodtam.

De ne legyek igazságtalan: a bíróság kétségtelenül jó érzékkel észlelte, hogy az ítélethirdetés alatt a jelen lévő vádlottak száma egyre jobban fogy. Annyira, hogy a végére már csak egy maradt. Ő talán nem hitte el, hogy egy ilyen ítélet hallatán egyszerűen ki lehet sétálni a bíróságról. Méltán nevezhetnénk őt baleknek, aki azt képzeli, jogállamban él - ha el nem nyerte volna méltó jutalmát. Ő ugyanis a bíróság akaratából távozhatott szabadlábon.

Ha a bíró nem akarta Farkasékat előzetes letartóztatásba helyezni - ahogy az ítéletet becsülettel végighallgató vádlott-társukkal sem tette -, akkor az ítélethirdetésről való jogszerű lelépésük után miért adott ki ellenük legott elfogatóparancsot? Ha pedig eredetileg is le akarta őket tartóztatni, miért nem tette ezt meg időben, miért hagyta, hogy a vádlottak a szeme láttára, őrizet nélkül kimenjenek a tárgyalóteremből? Utána jött rá, hogy alighanem a szökésüktől lehet tartani? Ha békésen végigülik az indoklást, akkor az öt-hét év szabadságvesztés ellenére sem kellett volna attól félni, hogy meglógnak?

De csitt, pörös szám! A józan helyzetértékelés nem maradt el: a bíróság az elpárolgó vádlottak magatartását az ítélet ellen bejelentett fellebbezésnek tekinti. Ritka jogi éleslátásra valló megállapítás! Bár talán pontosabban fogalmazunk, ha azt állítjuk: Farkaséknak egyszerűen nem tetszett az ítélet. Akkor meg minek hallgassák végig? Mi is kimegyünk a moziból, ha nem jó a film.

Magyarázhat itt bárki bármit, megállapíthatja a vizsgálat, hogy minden a legnagyobb rendben, a jogszabályok betűjének betartásával történt, ettől még a nagycsoportos is tudja: a Magyar Köztársaság bírósága kiröhögtette magát. Ez az igazi baj, nem az, hogy Farkasék szabadlábon vannak-e vagy sem. Ha ugyanis impotens a jogalkalmazás, akkor mi is könnyebben félrelépünk. Senki sem vágyik az utolsó balek szerepére.

Jogbiztonságra vágyunk, de egyelőre csak abban lehetünk biztosak, kinek van joga lelépni a saját ítélethirdetéséről.