Kint is vagyok, bent is vagyok
Készült.
Napirend előtti felszólalásán szorgoskodott, miután az elmúlt időszakban neki jutott a szerep, hogy üsse a miniszterelnököt - nemzeti csúcson, ötpártin. Miután a liberálisoktól nem kapott érdemi választ, az időközben megérkező Navracsics Tibortól is a miniszterelnöki felszólalást tudakolta - közvetlenül a "jó reggelt" után. Kósa Lajos készült. Érthető, fontos tudnia, hogy épp hol emeli majd fel a kezét a kormányfő verbálisan, hol vihető be egy szóbeli jobbcsapott vagy egy balegyenes.
Kósa Lajos készült.
Miután a plenáris ülés a miniszterelnök napirend előtti felszólalásával kezdődött, a patkóban ülő (Kósával együtt összesen három) fideszes képviselő is kivonult. Köt a fegyelem, köt a hagyomány. Debrecen polgármesterének azonban kellettek volna a gyurcsányi töltények. Ha nem hallja, hogy a kormányfő mit mond, nincs mire azt mondani: na, ezt már aztán nem. Mert mi történik akkor, ha a kormányfő épp azt jelentené be, hogy lemond? Arra is jönne a replika: ezt már aztán nem engedjük?! Kósa Lajos ezért cselhez folyamodott, nemhiába készült. Miután teátrálisan kivonult, beült a szakértői páholyok egyikébe. Az utolsó sorba. Árnyékba.
Kósa Lajos készült.
Két kormányfői mondat között még arra is jutott ideje, hogy odaszóljon az őt fényképezni próbáló egyik fotóriporternek: "Szeretlek benneteket, de hagyjatok békén." Inkognitóban volt, pszt.
Néhány perccel később eljött az ő ideje. A Fidesz alelnöke az IMF-hitelről, a részletek ismeretlenségéről beszélt, majd arra kérte a kormányfőt: PR-akcióihoz ne használja az ellenzéket biodíszletnek. Nemhiába, no: Kósa Lajos készült.
Kár, hogy csak ugyanaz jutott az eszébe, mint korábban, az ötpárti találkozó után.