Móres

Opuku, Nlend, Kweuke - van, ki e neveket nem ismeri Magyarországon? Nyilván még az elszánt szurkolók között is akad ilyen szép számmal, hiszen a dunaszerdahelyi futballcsapat gerincét alkotó hat kameruni, továbbá arab és német játékos bizony inkább csak helyi kedvencnek számít. A DAC igazi légiós társaság, ahol nyolc nyelven beszélnek; német edző irányít, török gyúró lazítja az izmokat.

Így aztán nem is igazán tetszik életszerűnek, hogy őértük érezték "hazafias kötelességüknek" átrándulni a csallóközi városba a magukat Felvidéki Harcosoknak titulálók, Nagy-Magyarországot ábrázoló, Kitartás feliratú transzparenseikkel. Bizony, könnyen elképzelhető, hogy az ultrák főleg a balhé lehetősége miatt indultak neki múlt szombaton Szlovákiának. Az említett csoportok tagjai - egyesek már saját tapasztalatból is - pontosan tudhatták, hogy ők most esetleg helybe mennek majd a pofonért. Amit meg is kaptak. Ráadásul az említett pofonok látható élvezettel lettek nekik kiosztva. A szlovák rendőrség tegnap estig nem mutatott be bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy arányos lett volna a beavatkozás, mint ahogy ezt Pozsony állítja. Ugyanígy az is érthetetlen, miért mértek a kommandósok kettős mércével - a pozsonyi szurkolóknak kesztyűs kéz jutott, a magyaroknak pedig gumibot. Azaz nagyon is sejtjük; már csak ezért sem lehetne szó nélkül hagyni a történteket. Mert meglehet (sőt biztos), hogy a szomszéd érzékenységeket sértő és kihívó dolog magyar relikviákkal vonulgatni Dunaszerdahelyen, de azért ez önmagában még nem ütközik törvénybe. Viszont pusztán emiatt értésre adni, ki az úr a háznál - egy jogállamban visszatetsző. Ilyen móresre tanítást még az sem indokolhat, hogy itthoni szélsőségeseink tényleg gyakorta randalíroznak a szlovákiai településeken. E provokációkat illene helyi értékükön kezelni. De pontosan ez az, ami egyre nehezebben megy. A magyar-szlovák viszony mai kaotikus állapotában minden egyes felelőtlen lépés a Duna innenső és túlpartján egyaránt kezd önmagán túlmutató jelentőséget kapni. Mindez nyilván nem független attól, hogy a kétoldalú kapcsolatok csúnya spirálba kerültek a legutóbbi hónapokban. Amit az is mutat, hogy a dunaszerdahelyi esetet nyomban követte a nem kevésbé lehangoló és felháborító budapesti szlovák zászlóégetés, valamint a pilisszentkereszti és pilisszántói feliratmázolás. Márpedig - mint tudjuk -, ahol a szenvedélyek diktálják a rendezőelveket, ott a szélsőségek szerepe automatikusan megnő. Ez nekik persze jó - mindenki másnak viszont nem annyira. A Fico-kormány hivatalba lépése óta a magyar-szlovák viszony rossz vágányon halad. A hétvégi botránysorozat arra utal, hogy lehet ez még ennél is rosszabb. Főleg, ha a politika mindezt elnézi, netán itt-ott még rá is tesz egy lapáttal.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.