Vajon mit csinálnak most a hozzátartozók a temetőben? Felidézik a kellemes emléket? Vagy állnak leforrázva, mint általában mindannyian szoktunk? Mulatságot biztosan nem rendeznek, amint más földrészeken azért szoktak ilyenkor. De talán egy emberi temetés után jobban befogadjuk az életbe a halált.

Ehhez a legtöbbünknek tudnia kellene még azt is, hogyan volna jó meghalni. Az orvosok szerint nagy baj, hogy nálunk túl sok a daganatos beteg, akik ugyanis nagy fájdalmakkal mennek el. Alig valamivel kevesebb a szívbajban elhunytak száma. Az is "verekedős" halál. De sosem mondják az orvosok, mit akarnak. Hogyan haljunk meg?

Persze úgy, hogy ne zavarjuk őket. Csendesen húzzuk be magunk után az ajtót.

Úgy, mint a férfi, aki saját magán kísérletezett ki egy légzéstechnikát, amivel élve kilencvenéves koráig egyvégtében javult minden biológiai paramétere, hogy azután egy nap, amikor életében először fáradtnak érezte magát, bemenjen a Sportkórházba, megnézetni, mi a baj. Ott lefeküdt, jelezte, hogy kicsit most elalszik, és aztán többé fel sem ébredt. Beteg nem volt soha.

Ahogy ujjlenyomata, mindenkinek megvan a maga, csak rá jellemző halála.

Értjük Batthyány Lajost, aki öngyilkosságot akart elkövetni a börtönben, mert méltatlan módon, kötél által akarták kivégezni? Értjük, mennyire nem mindegy a hogyan?

Nem volt az sem teátrális, ahogy két és fél éve Halász Péter színházi ember halála előtt néhány nappal, a végzetes diagnózis birtokában megrendezte a maga temetését, amelyen koporsójában fekve meghallgatta a búcsúbeszédeket. Majd elszívott mindenki egészségére egy cigarettát. Két hét múlva egészen távol a világtól, az országtól biológiai értelemben is meghalt. És ma már nem emlékszik rá szinte senki. Ez is nagy adomány. A halálig végigélt életeket könnyen el lehet engedni. Csak a gyereksírokba kell belehalni.

Nem kell félni. Nádas Péter író úgy emlékszik saját klinikai halálára, hogy az "elérhető legjobbak legjobbika volt ez az állapot". Amikor visszahozták az orvosok, akkor nagyon rosszul érezte magát.

Fűzzük be visszafele az egyszerű filmpergetős igazságot, s ezen a napon mondjuk azt: Élj úgy, hogy ha lepereg előtted a temetésed, méltónak érezd magad benne! Úgy, hogy mindenki derűs legyen távozóban a sírodtól.